BORZALMAS VOLT!

Itt is olvastam jókat erről a helyről, de az igazi indíttatást James Martin séf Kalandozások Spanyolországban című, valamelyik főzős tv-csatornán adott sorozata adta, hogy kipróbáljuk ezt a helyet, mert ő olyan sokat dicséri a spanyol tapasbárokat.
Így ma, amikor kultúrprogramjaink miatt a fővárosban jártunk, gondoltuk, egy itteni tapas-ebéddel koronázzuk meg a budapesti kirándulást. Rossz ötlet volt! Nagyon rossz!
Nem foglaltunk előre helyet, de a szolgálatkész pincér leültetett bennünket egy kétszemélyes asztalhoz, mondván, hogy van egy és egy negyedóránk az ebédelésre, de hát ez itt teljesíthető. Mi is így gondoltuk, ezért nagy nehezen valahogy beszuszakolódtunk azon a kb. egy arasznyi helyen, ami két asztal között van.
Megérkeztek az aperitifek, tökéletes hőmérsékleten, megfelelően szervírozva. Jól indult hát a dolog, de hamar rosszra fordult. A Serrano sonkás krokettben (3 darab 1690 Ft) mikroszkopikus méretben volt csak egy-két morzsányi sonka, a Kemencében sült zöldségek chorizo kolbásszal, serrano sonkával és tojással fogásban (2100 Ft) egy karika kolbász volt, de sonkát már mikroszkopikus méretben sem találtam benne! A párom által fogyasztott Vaslapon sült sertésszűz dinsztelt hagymával, érett manchegoforgáccsal (2990 Ft) finom volt, de a sajtot nem nagyon vélte rajta felfedezni. Az étlapon Pan Solo van egyszerűbb kenyérként megnevezve, ami valami érdekesség lehet, viszont mi a legegyszerűbb bolti bagettnek érzékeltük, amit kaptunk. A végösszeg kettőnknek 18 281 forint volt, borravalót nem adtunk.
De nem is tűntek volna talán fel ezek a kis hiányosságok, ha nem települ mellénk közben egy pár, amelynek a férfi tagja gyakorlatilag folyamatosan, szinte levegővétel nélkül erőteljesen, nagy hangon beszélt, úgy egyébként jószerével a semmiről. Nem szóltunk neki közben, de nagyon zavaró volt, már zsongott a fejünk a szövegelésétől, és amilyen gyorsan lehetett, felzaklatva elhagytuk a helyet.
Igaz, hogy milyenek a vendégek, mennyire tudnak egy étteremben kulturáltan viselkedni, vagy nem, arról nem az étterem tehet. De arról igen, hogy a minél több bevétel szerzése érdekében olyan szorosan rakják egymás mellé az asztalokat, hogy a zsúfoltságban egymás gyomrában ülnek a vendégek, és egy ilyen vendég, mint, amilyet mi kifogtunk, nagyon kellemetlenné teheti a mellette ülőknek az ebédet.
Hogy ide többet nem jövünk, az biztos! Sőt, mostanában úgy általában is elkerüljük majd az éttermeket, ez olyan megalázó, szörnyű élmény volt!