Kiábrándító

Alkalmatlan alkalmazottak.
Az egyik értelmi fogyatékosnak nézett, mert közölte, hogy azon a lépcsőn, ami a kávézó alsóbb részére vezet, nem lehet lemenni. Nos az emlitett lépcső előtt egy asztal, és székek vannak elhelyezve, így a lépcsőnek még a megközelítése is lehetetlen. Mikor megkérdeztem, miért gondolta, hogy le akarunk menni, azt mondta ,Mert úgy megindultatok.'
Ezt talán a kávédaráló egész napos zúgása miatt halucinálta, mert a valóságban mi egyhelyben álltunk és azon gondolkoztunk melyik asztalhoz üljünk le... a "megindulástól" igen messze voltunk. Azért ha már ott voltunk, úgy döntöttünk maradunk. Rendeltünk, a férjem eszpresszót, én egy Bailey's kapucsínót. Aki felvette a rendelést, a pult másik végébe ment, hogy továbbítsa a kolléganőjének, aki fennhangon a következőket közölte vele: ,Mondd, hogy kopjon le. Nincs Bailey's.' Ezután a felszolgáló visszajött az asztalunkhoz a kapott "infóval" de mielőtt közölhette volna, elismételtem amit a kolléganője mondott. Ettől olyan lett az arc színe, mint az a piros poló, amit viselt.
Természetesen ezek után távoztunk - amit mindketten csodálkozva fogadtak, ezen mi már meg sem lepődtünk.
Nem tudom mennyi lehet a fizetésük, valószínűleg annyi, amennyiért nehéz hozzáértő személyzetet találni, de ha náluk jobbra nem futja, érdemes elgondolkodni a bezáráson.
Lehet, hogy a Perk Café kávéja finom, és ha egy másik estén mentünk volna, amikor nem ők vannak szolgálatban, még meg is tudtuk volna kóstolni. Örök rejtély marad, mivel ez előtt még soha nem jártunk ebben a kávézóban, és többé már nem is fogunk.