Nem nagy öröm

Ez itt ma nekem nem volt egy sikertörténet... az Oktogon felől sétálva betértem ide, a magas, szemüveges srác rögtön érdeklődött, mi lenne a vágyam, meg is egyeztünk, hogy némi csirkét eszem némi krumplival. Helyben fogyasztás. Mártás jár hozzá, milyen legyen? Barbecue... Itt fogyasztás? Igen, már mondtam. Itt. Kis türelmet, készül. Azután elment. Jött az alacsonyabb srác, nála fizettem nagyon olcsó volt, tényleg. Az ár/érték arány remek. Választottam egy csibés üdítőt, teát, bodzást. Odavittem a pulthoz. Kifizettem. Srác sütöget.... Itt fogyasztás? De már háromszor mondtam, hogy itt fogyasztanám! Miért olyan nagy probléma ez? Vannak asztalok, székek, leülnék, megenném...Végül elkészült valami, azt láttam, hogy a srác kézzel huzigálja a húsomat. Aztán fel is vágta. Megkaptam egy dobozban, pont úgy, mintha elvittem volna. Ha összehajtogatom a dobozt, pont így vittem volna el. Miért volt ekkora ügy, hogy itt fogyasztok? Elkezdtem enni, közben bejött vagy 5-6 ételfutár, azokat személyesen ismerték, szinte mindegyiket, egymással meg meg hangosan évődtek a pultban a lány, a két fiú, meg még hátul valaki. Csupa magántermészetű, vagy üzleti dolgot. Én voltam csak vadidegen, kívülálló, aki ott ettem kedvetlenül. Pedig ez finom lenne, de így valahogy nem volt túl jó a hangulatom.