Kikecmeregve a labirintusból

Jöttem kifelé egyik este a Puskás Stadion felől a térre, aztán gondoltam, átvágok a mélygarázson a metróig. Hát nem sikerült. Fél órát bolyongtam lent az alvilágban, sötétben, tócsák között, mire a Gokart pályánál felvilágosítottak, hogy ebből itt nincs kijárat, vissza kell botorkálni a hotelig, aztán ott kijönni az élők világába. Hát így is lett, végül kijutottam, mint Orpheusz, és elsétáltam a hosszú metrómegálló mellett, na, aztán ott csipegetett ez a Pipi. Elég jó tapasztalataim vannak Pesti Pipiről, hát egyet vacsorázni jó lesz itt is, Kis világító bődé a sötétben, bementem, visszafogott, célszerű berendezés, visszafogott üdvözlés. Mit is kérek? Öreg vagyok rosszul látok, nem tudom végigolvasni seperc alatt az étlapot, aztán beugrott, hogy mit szoktam kérni, russzist mondtam, de később rájöttem, hogy Németországban hívtuk így a nagykorsó söröket, itt meg inkább ruszki a neve, de vicces módon ez kijevit jelent gasztronómiailag. Na, szóval, legyen a ruszki, fizetek, blokk van, 10-15 percet várni kell rá, sorszám is van. Ülsz és nézed ezt a periférikus világot. Valaha itt laktam a környéken, állandóan itt jártam le a metróhoz, de akkor nem volt még Pesti Pipi. Na, most akkor meglett 10 perc múlva a sajttal töltött ruszki, sorszámom 32. Helyben ettem tálcáról, a számkivetettek esznek elvitelre zacskóból. Választottam hozzá a cég gyártmányát, a fahéjas-szilvás üdítőt, meg kukoricasalátát is. Ez így összesen 4380 forint.