Nem akkora öröm

Ez a találkozás kedden a Rádayban ezzel az étteremmel nem volt egy sikertörténet. Talán egy jó pho-ra vágytam megint és azért választottam. Nem akartam kint az utcán leülni, bent kerestem helyet, volt is egy kétszemélyes asztal a falnál, hát oda. Pho-t kértem, marhahússal. A felszolgálólány tökéletesen beszél magyarul, mások nem. Amikor beléptem, a pultban egy pasi egy nagyot ordított, erre jött elő a lány. A személyzet végig ordítozott egymással, nem voltak mérgesek, csak ilyen hangosan kommunikálnak, a helység különböző pontjairól keresztbe, mintha nem is lenne ott bent más. Ez nekem olyan volt, hogy totál figyelmen kívül hagytak, hogy ott ül egy vendég. De aztán kaptam egy tál levest. A kanál úgy áll kifelé a tartóból, hogy csak a merő részét foghatod meg, nincs más megoldás. Meg más is ott fogja meg. A leves mellé volt egy kis tálban citrom meg erőspaprika is, esküszöm, hogy előtte más már nyúlkált benne, nem úgy helyezkedett el a két kis paprikadarab, mint amit most vágtak. Ezen is túltettem magam. A pho átlagosnak mondható. A végén a számlára rátettek szervízdíjat is. Nem sokat, de azért mégis. Részemről felejthető a hely.