Tegnap pho napom volt

Este bóklászva a Kossuth Lajos utcán, lehet, hogy valami gyroszost kerestem, emlékeztem rá, hogy itt, erre volt, de véletlenül ezt találtam. Nem emlékeztem rá, hogy valaha találkoztam volna vele, és az embernek van valami fura kényszere arra, hogy az új helyekre benéz, hogy mi ez? Előbb vagy utóbb rabja leszel az ittjartam-betegségnek, rádragad, hogy meg kell nézned az utadba kerülő dolgokat. Bementem, két lány árválkodott evés közben, a vietnami srác jött is, mondtam, hogy itt eszem, mielőtt még végiggondoltam volna. Közben magamban eképp zsörtölődtem, hogy "hülye vagy? Délben is phot ettél... nem akarsz inkább valahová máshová menni??" De, amíg ez végigszaladt az szoftveren, már mondtam is, hogy phot ennék rákkal, később rájöttem hogy nincs is ilyen az étlapon, csak csirkés és marhás van, de a srác meg se rendült, mondta, hogy ok. Valamit beszél magyarul, de angolul sokkal jobban. Elment és nem nagyon soká jött is a rákos pho, de ez nem az volt, szerintem, bár rák volt benne, meg a tálalás részletes volt, jött minden, ami hozzá kell, mégsem nevezném ezt a levest phonak, egy intenzív, fűzeres sós lének azért igen. De gazdag volt, mindenféle volt benne, és amiket beleszórsz még gazdagabbá tették. Szóval, meg lehetet enni, nem volt egy királyság a phok között, de egy ehető esti leves volt. 2500 forintot fizettem érte. Elbeszélgettünk a fiával arról, hogy miért így állnak ki a villák, a kanalak a tartóból, azt, mondta, hogy azért, mert Vietnamban így szokás.