Kiemelkedő klasszikus kocsmaélmény

A magyar kocsmák, legyen azoknak hivatalos neve söröző, borozó, italozó, italbolt, korcsma, büfé, bár vagy presszó sorra szűnnek meg. Törzsközönségük lassan kihal, az új generáció más stílusú egységeket választ, szórakozóhelyeken iszik vagy trendi, drága koktél-, sör- és borbárokban. Néhány legendás, több évtizedre, vagy akár bő félévszázados múltra visszatekintő hely tartja ugyan magát a Grinzingitől a Kávés katicán ét a Falk Miksa a utcai Tokaji borozóig, de a fogyatkozás szemmel látható.
Azon klasszikus kocsmák száma viszont, ahol a kommersz italokon, nagyipari multisörökön, import tömeggyártott töményeken túl minőségi italokat is ihatunk, igen csekély.
A múlt évben több ilyen egységet is utamba sodort az élet, kiemelkedik közülük a szegedi Négylépcsős, a budai Tikk-takk presszó, s szintén budai, közelebbről pasaréti Pikk Dáma.
A kiszolgálás remek, a pultos kommunikatív, motivált, az italválaszték korrekt, a Heineken portfólió csapolt, dobozos és palackos sörei mellett tartanak Bernardot, többféle főzetet a székesfehérvári Hübristől, többféle minőségi whiskeyt, és remek magyar borokat a Vylyantól a Streit Zágonyiig.
A beltér nagyon hangulatos, külön értékeltem a két nagy fotót a harmincas évekből, melyek pasaréti utcaképeket rögzítenek. Sok zöld növény is helyet kapott a dekorban, különösen az árnyas, hűs, vendégmarasztaló kerthelységben.
Egy Hübris Hüpped IPAt ittam, nagyon jól éreztem magam, 5 pontos élmény volt.