A pincér arra bíztat alig burkoltan, hogy a tíz százalék felszolgálási díj mellett még adjak borravalót

A Pronto pizzériában bő húsz esztendeje többször is megfordultunk, akkor nagyon szerettük, mert elég olcsó volt és megbízható. Most ismét benéztünk.
Kértünk egy fokhagymalevest, egy tatárbifszteket és egy pohár sört. (Kommersz, érdektelen söröket tartanak és fősodratú olasz és magyar ételeket.)
Megbeszéltük a pincérrel, hogy a tatárt mi keverjük be, pontosabban megkérdeztük, hogy mi a rend, azt mondta, hogy ahogy a vendég kéri. Mondtuk erre, hogy akkor inkább mi keverjük. Ehhez képest bekeverve hozták. Végső soron nem volt nagy baj, el kell ismerjem, hogy a hagyományos ízvilág keretén belül jó ízű volt. Más kérdés, hogy akadt benne egy kis megsült darab, mikróban fagyaszthatták ki a húst, ami régen rossz megoldás, nemcsak azért mert jobb a mikrohullámú sütőt egyszerűen száműzni minden konyhából, hanem azért is, mert a fagyasztott, majd kiengedett húst veszélyes nyersen feladni. Szerencsére nem lett bajunk tőle. A fokhagymaleves átlagos-korrekt volt, akárcsak a hozzá adott kruton.
Fizetéskor néztem, hogy benne van-e a számlában a felszolgálási díj, illetve miközben kerestem ezt a rovatot a tekintetemmel kérdeztem is, mire a pincér azt mondja, “ott van a számlán, hogy nem mi kapjuk”. Vagyis nem elég, hogy nem ő figyelmeztet arra, hogy az étlapon szereplő összeghez hozzácsapnak kötelező módon tíz százalékot, de még érezteti is azt, hogy elvárja, hogy e felett az ember adjon még tíz százalékot vagy mit tudom én mennyit. Az ész megáll. Hihetetlen.