Ilyen a new york-i pizza minálunk

Kicsiny talponálló pizzéria a Gozsdu Udvar bejáratánál, ahol régebben az IGEN pizzéria működött, amíg át nem költöztek a sokkal nagyobb budai helyükre. A berendezés az előző tulajhoz képest nem sokat változott, a pult maradt ugyanott, valamint a beépített kemence is. Nem mernék megesküdni rá, de simán el tudom képzelni, hogy ez ugyanaz a spéci pizzasütő kemence, ami célzottan ide lett beépítve, és az új helyre nem vitték magukkal. Nem is tudom, egyáltalán ezeket sérülésmentesen ki lehet-e bontani vagy megéri-e? Mindegy, ez annyira nem lenne lényeges talán, de a szakértők szerint a pizza "lelke" nemcsak a liszt, hanem a kemence is, amiben megsütik. Hogy attól lesz igazán jó állagú, hány fokos a kemence, milyen a kialakítása, mivel fűtik.
New-york-i "migráns" - Nápolyból Amerikába emigrált olaszok módjára -pizzát sütnek, kerek, nagyon vékony tésztás, melyhez minőségi, eredeti olasz paradicsomszószt használnak. Egy adag egy negyed pizzát jelent, árban 400-650 Ft között, az egész pizzák ezzel arányosan 1590-2390 Ft között alakulnak. A rövid étlapon, pontosabban pizzalapon összesen 10 féle szerepel, amelyek közül a legizgalmasabbnak tűnő vörösáfonyás, gorgonzolás már kifogyott, igaz, ez vélhetően karácsonyi idényajánlat volt, erre utal a Christmas fantázianév. Szóval ez van az étlapon, de a valóságban helyben csupán két féle volt, a legegyszerűbb Margherita és sonkás-gombás. Ha valaki mást szeretne, azt is lehet, de akkor ki kell várnia egy pizza elkészítésének és megsütésének időtartamát.
Szerencsém volt, mert a szokásos feltétek közül pont a sonkás-gombás az egyik kedvencem. Egy negyed ebből 550 Ft-ba került. Jó a szósz, sok a gomba, ami nem konzerv, hanem friss szeletelt csiperke, a sonka hajszálvékony, inkább jelzésértékű. Tálalás nagyon egyszerű kartonpapír, ami ráadásul méretben nem stimmel, a kisebb pizzaszelethez való. Evőeszköz nincs. Helyben a pulttal szemben van egy könyöklő, max. 3 ember fér el egyidejűleg, de akkor már lapjával vannak. A kis galéria a személyzeté. Mellékhelyiség nincs, csak egy mosdó a sarokban.
A pizzán kívül nagyon jól néztek ki a szendvicsek is, ezek amerikai típusú, bagette-be töltött kiadós harapnivalók. A parmezános padlizsános elég izgalmasan hangzik!
A kiszolgálás laza, egy fekete félvér fiatal lány volt a pultban, aki egyébként perfekt magyarul beszélt és a neve is magyar volt.
A zene hangos és - legalábbis nekem - idegesítő stílusú volt.