A személyzet nagyon kedves, barátságos, Dél-ázsiai mosoly, a belső tér rendezett, szerethető, utcára is kitelepedhetsz, én bent maradtam, nem vagyok annyira utcagyerek, de egyébként is, egyedüli vendég voltam, oda ültem, ahová csak szeretnék. Választásom neve Nasi Tumpeng, ezt a színes, képes étlapról kértem, neki is álltak valahol hátul csinálni. Azt vagy háromszor kérdezte meg a kishölgy, hogy inni mit szeretnék, és mindháromszor elmondtam, hogy most nem, semmit, majd az étel után. Ja, igen, itt úgy tűnik, hogy magyarul még nem nagyon tudsz beszélgetni a személyzettel. De indonézül sem kell, azért csak találtok közös nyelvet. Vártam, és megjött az ebéd, nem igazán úgy néz ki, mint a fényképen, hasonlít, de nem is néz ki rosszul. Őszintén: nagyon finom. Azzal egy kicsit elvoltam, hogy mi a megoldás, az étteremben nincs kés, villa meg kanál van csak, szóval, a vágnivalót hogy eszik? Szóval megerősítem, az étel nagyon finom, remek ízharmónia, de az ördög tudja, drágának találtam. Egy darab csirke alsócomb a főszereplő, nem túl nagy, pompásan elkészítve, a sárgarizs is szerény mennyiség, több apró ez meg az van, saláta, de 7000 forintért ez drága. Ez az én véleményem. A később kért zöld italom is nagyon finom volt, okos ötlet volt ide betérni, de összesen 8200 forintot fizettem, amit azért nem szeretnék minden nap. Persze, nem is kell minden nap idejárni. De azért nagyon jó lenne megkóstolni a többi kaját is! Javaslom, persze, hogy javaslom! Egyébként három hete nyitottak. . . vagy mondtam már?
