Ha nem a Rózsadombon lenne, vajon létezne még?

Többet vártam, keveset kaptam.
Baráti társasággal látogattunk el Buda talán egyetlen olasz (?) éttermébe.
Megérkezve az étterembe, pincérünk az asztalunkhoz invitált bennünket. Az első, amit láttam, az a sok pincér céltalannak tűnő ide-oda futkosása volt. Nem volt egyértelmű, kinek, mi a feladata. Hogy nekem nem volt egyértelmű, az hagyján, de úgy tűnt, nekik sem az.
Pincérünk erőltetett műmosollyal vette fel rendelésünket, majd távozott. Már itthon böngészve az étlapot, felcsillant a szemem az ígéretesnek tűnő limonádéválaszték láttán, ugyanakkor kissé aggódva szemléltem az étlap hosszát, amiből sejtettem, hogy az alapanyagok közt bizony megtalálható a konzerv és a mirelit is. Súlyos hibaként értékeltem, hogy olasz étterem létükre nem kínálnak bárányt. Ez számomra főbenjáró hiba.
De térjünk vissza az italokhoz: A melegben eltikkadva egy bazsalikomos, epres limonádéra esett a választásom. Amilyen meggyőző volt a látvány, olyan csalódás volt az íz. A pohár csurig pakolva citrom, narancs és lime gerezdekkel. Az eper semmilyen formában nem képviseltette magát a színen kívül. Felteszem, eperszirupot használnak, de ebből semmit nem lehetett érezni, a citrusfélék savassága uralta a pohár tartalmát, elnyomva minden mást.
Kipróbáltam a maracujás limonádét is, de ugyanerre az eredményre jutottam. Színre maracuja, ízre tömény és savas citrus. Ittam már ettől sokkal jobbat, kevésbé felkapott helyen.
A gyenge kezdés után egy jó toszkán paradicsomlevesre esett a választásom, abban bízva, hogy a kezdeti bizalomvesztést itt majd korrigálni tudjuk. Sajnos nem így lett. A leves állaga még bizakodással töltött el, aztán a kóstolásnál minden reményem odalett. Egy felfőzött paradicsompürét kaptam, mely fűszereket egyáltalán nem látott. Az egyetlen fűszer az a bazsalikomlevél volt, melyet felfedeztem a tányérban. Összességében egy kissé savas, sűrű, egykomponensű, fűszertelen, íztelen paradicsompüré volt hivatott a toszkán paradicsomleves szerepét eljátszani, nem sok sikerrel.
Csalódott voltam, be kell valljam. A honlapon látott ételfotók alapján azt hittem, a szakácsnak van fogalma a főzésről.
Azóta kicsit utánajártam az ottani gyakorlatnak. Több szakács dolgozik a konyhán, egy Executive chef iránymutatásai mentén. Ez a valóságban azt jelenti, hogy az Executive chef állítja össze az étlapot, de nem főz. Igazából jelen sincs. A főzés a beosztott szakácsok dolga, akik vagy nem rendelkeznek túl nagy gyakorlattal, vagy ennyire nem érdekli őket, hogy milyen ételt adnak ki a kezeikből.
Főételként grillezett tintahalat választottam serpenyős parajjal.
Az étel roppant ügyetlen tálalásban érkezett. De ezzel még megbarátkoztam volna. DE hogy ennek az ételnek sem volt íze, az már megbocsáthatatlan! Kértem a pincértől parmezánforgácsokat a tányérra, hogy legalább valami íz megjelenjen. A paraj kesernyés volt (nem készítették elő, a szár, a vaskos erek a levélen maradtak, ez hiba)és ízetlen, a tintahal kb egy perccel túlkészült és szintén ízetlen Elbírt volna az étel egy kis fokhagymát, mely egyébként része is a fogásnak az étlap szerint. Erről azonban a szakácsot mintha nem értesítették volna.
A desszert mentette meg végül az estét a teljes kudarctól. "Vendégeink kedvence" néven egy kellemes ízű, roppanós elemeket is tartalmazó gyakorlatilag pohárkrémet

kóstolhattam. Le a kalappal, ez volt az első alkalom ezen az estén, hogy ízeket, ízharmóniát éreztem. Tényleg jól sikerült.
Az este során a társaságnak köszönhetően volt szerencsém belekóstolni a bőrén sütött kacsába (ez egész rendben volt) és a vargányás rizottóba, ami viszont botrányosra sikerült. Nem rizottórizst, hanem sima hosszú szemű rizst használtak. A rizottó állaga inkább emlékeztetett egy húsmentes rizses húsra. Egy jó rizottónál elvárás, hogy kellően krémes legyen, a rizsszemek pedig kissé al dente készüljenek. Ezt a kellemetlen hatást tovább fokozta, hogy a vargánya is kesernyés volt.
Összességében vegyes érzésekkel távoztam az étteremből. A rózsadombi helyszín önmagában nem indokolja az ételek minőségéhez képest irreálisan magas árakat. A hely presztízsét persze feldobja, hogy ismert tévés és közéleti szereplők gyakran fordulnak meg itt, de aki gasztronómiai élményt keres, annak alaposan meg kell gondolnia, mit rendel. Vannak jól sikerült ételek bizonyára, hiszen kétlem, hogy pusztán a rózsadombi helyszín vonzaná ide a sznobokat. A hely állítólag folyamatosan teltházzal üzemel, bár ennek némileg ellentmond, hogy kiszolgálás csak a kerthelyiségben volt és egy ad hoc betévedő családot is le tudtak ültetni.
Számomra egy étteremben két dolog igazén fontos: a jó alapanyagok és az ízek.
Itt azért e téren akadnak hiányosságok.
Ettől függetlenül még egy alkalmat rá fogok szánni, hogy az étlap más szegmenseiből is tudjak választani. Bizakodom, hogy jól sikerült étel is elhagyja olykor a konyhát.