A felszolgáló srácok rendkívül kedvesek, de azért nem mindig vannak a helyzet magaslatán. Az az egyértelmű közlés, hogy megnevezed az ételt és ráböksz az étlapon, működik. Az, hogy felvázolj valami nem konkrét elképzelést, szóval, hogy keleti módon sok mindent ennél inkább ebből is, abból is, az nem. Az sem, hogy innánk valami rövidet, erőset először. Ebből ugyanis pl. Saigon nevű sör lett, bár egyáltalán nem erre gondoltam. A kommunikáció nem zökkenőmentes, és a magyar-angol próbálkozás sem könnyíti meg. De minden átfedhető. Ettem levest, ez volt a leggyengébb a sorban, kértem hozzá chilit, mert nem adtak maguktól. A további zavar a felszolgálásban volt, pl. én mentem el evőeszközért, szalvétáért, mert nem jött magától. De akkor aztán a kezembe nyomtak öt készletet is, pedig csak ketten voltunk. A kiürült tányérokat nem viszik el csak úgy, néha mutogattam, hogy ez már üres, vihetné. De a rendületlenül kedves, barátságos együttműködőkészség az megvan, Vannak vonalak, amelyeken még fejlődni lehet itt. A királyrákok pompásak volt, de semmi különös, máshol is ilyen. A kacsahús tésztával kiemelkedően jó volt, csupa élvezet. Aztán már csak zöldteás fagylalt, sült mézes banán dobta fel a végét. Igazán jó volt a vacsora, meg voltam elégedve. van is bizonyos hangulata a helynek, közben megeredt este az eső, de nem nagyon rontotta el a kedvünket, beültünk a belső térbe. És az ételek kifejezetten olcsók, de kiadósak. nem egy csúcséttermem ez, de az átlagos kínai, vietnami éttermeket messze veri. És érezhetően akarnak, igyekeznek jobbnak lenni. Bátran ajánlom is mindenkinek.
