Ajánlható hely, de leginkább csökkent igényszintű vendégeknek

A Pozsonyi kisvendéglő húsz éve még Delikátesz kisvendéglő néven műküdött hasonló étlappal és filozófiával. Közepes szinten megvalósított közkedvelt ételeket kínáltak mindig is, kifejezetten olcsón (azért képesek voltak 1995-ben 100 forintot elkérni egy kis lilahagymára amit a bableveshez kértünk, az már egy tisztes salátaár volt akkoriban), innen adódik népszerűségük is. A minőség mindig is ingadozó volt, ahogy nézem másoknak is ez a tapasztalata.
Anno gyakran jártunk ide, értsd évente egyszer -kétszer, a gasztroforradalom kitörte óta, tehát az utóbbi 8-10 évben egyáltalán. Ez persze összefögg 17 évvel ezelőtti Aradra költözésemmel, ha most eljutok a fővárosba akkor jól megnézem hova ülök be, igyekszem kiemelkedő vagy minimum érdekes helyen enni, ahol még nem voltam korábban.
Egy sztorit nem állom meg, hogy ide ne illesszek. Kerek húsz esztendeje volt, hogy beültünk ide az öcsémmel, akivel szalontüdőt ettünk s még valamit, a tán babgulyást vagy Jókai bablevest. Az étek rendben volt, a pincér, amikor a desszerthez értünk, megkérdezte, hogy kérünk-e édességet. Jómagam rendeltem egy Gundel palacsintát vagy somlóit, öcsém meg azt mondta, hogy igen, ő is kér desszertet, még egy korsó Arany Ászok sört. A joviális, középkorú, ötvenes éveit taposó, pocakos pincér, amikor kihozta a sört letette az asztalra és fapofával azt mondta, hogy “Uram, a desszertje”. Nagyon értékeltük a stílusát.
A minap ismét betértünk ide, a kiszolgálás elég nyegle, nem megnyerő, az átlagosba még belefér, az árak továbra is barátságosak, főételek 1600 körül, levesek 500-600 forintba kerülnek. Italkínálat elég kommersz, egy-két jó bor akad. Gusto pálinkáik is vannak, fél deci 900 forint, ami elég barátinak mondható.
Mi kértünk egy halászlevet, haltepertőt, valamint velős csontot. A halászlé kifejezetten jó volt, igaz egész simára turmixolt, de a lé nem volt állott, a halhús benne (egy egész pontypatkó ) jű ízű és jó állagú volt, iszapízmentes. Kértünk belsőséget is, jó nagy haltejdarabot kaptunk, az is maga volt a tökély. (1450 ft)
A haltepertő ehhez képest valami tengeri halból készült, közel állt az élvezhetetlenséghez, 1600 forintot semmi szín alatt nem ért meg, 1000-et sem. A velős csontokat (1050) túlfőzték, nagyon összeesett bennük a velő (jól látszik a képeken) főzhették vagy 3 órát. Attól persze még nem lesz élvezhetetlen, de csökken az élmény meg a mennyiség is.
Összességében gyengécske hely a Pozsonyi, legalábbis e három étel alapján ezt lehet leszűrni. Ha az ételeket külön kellene pontozni, akkor a halászlé jóindulattal 4, a haltepertő kegyelem 2, a velő dettó. Legyünk nagyon jóindulatúak és adjunk 3 pontot összességében az ételre.