Nem lesz a törzshelyem

A Pozsonyi Kisvendéglő évek óta az újlipótvárosiak egyik kedvelt és népszerű vendéglője a Pozsonyi út és a Radnóti M. utca sarkán. Elsősorban a házias ízekkel, kedvező árakkal és az óriási adagokkal vonzza az éhes vendégeket.
A maradékot szinte automatikusan csomagolják is elvitelre.
Hétvégén késő ebédidőben érkeztem, előzetes asztalfoglalás nélkül. A hely szinte tele volt, az az asztal is foglalásban volt, ahol én helyet kaptam a földszinten, de csak későbbre. Kockás abroszos asztalok, faborítású boxok, fapados beülők, szimpatikus, emberközeli vendéglő. Gyakorlatilag minden korosztály megtalálható volt a vendégek között, fiatalok, kisgyerekesek, nyugdíjasok, középkorúak és néhány külföldi is. Jó időben a kinti teraszon is lehet étkezni.
Az étlapon sok szimpatikus ételt találtam, végül egy klasszikus kedvencemet, sült kacsát választottam, lila káposztával és hagymás tört burgonyával. Az étel elég gyorsan megérkezett, a kiszolgáló hölgyek kedvesek, barátságosak és pörgősek voltak, a hely hangulata igazán kellemes, szinte családias.
Az étel azonban sajnos nagy csalódás volt számomra. Az adag valóban hatalmas volt, de ez önmagában véleményem szerint még kevés a boldogsághoz. A kacsahús száraz volt, a bőre nem volt ropogós, inkább kicsit szikkadt volt, vagy újra lett sütve vagy egyszerűen túl volt szárítva (vagy mindkettő), nem tudom. A káposzta tocsogott a lében, ami befolyt a tört krumpli alá is, elég visszataszító látványt nyújtva. Ezt a levet óvatosan leöntöttem alóla egy másik tányérra... A krumpli sótlan, íztelen volt, a káposzta pedig túl édes.
Szóval sajnos nekem nem jött be, és a kedves kiszolgálás sem tudta ellensúlyozni csalódottságomat. Talán egy későbbi időpontban adok még egy esélyt a helynek.