Én is fejest a mackósba

Persze, hát a Vörösmarty mozi... de azóta, hogy nincs, többször jártam itt, mint előtte. Szépen leírtátok előttem, hogy mi is ez a hely és miért szeretjük, én csak a szubjektív érzéseimet tudom hozzátenni. Besétáltam és megkínáltattam magam mosollyal, jóérzéssel, kedvességgel.. ajánlatot kértem, megbeszéltük azt a bizonyos citromos mentes sütit, mert a lány azt ajánlotta, készséges meghajlással el is fogadtam. Azután még inni is kéne, arra is kértem ajánlatot, a bodzás limonádé lett a nyerő. Vita nélkül elfogadtam persze, A sütit az egyik ittdolgozó fiú hozta ki, aki nyilván örül, hogy itt alkalmazzák és hasznos, értelmes életet élhet, egy élhető közegben, megbízhatóan végezte a dolgát, a lány volt az érdekesebb, ő is a hátrányokkal élők közé tartozik, kihozta a limonádémat, és kedvvel néztem, mit csinálnak, néha átsétálnak a helyiségen, és apró kötelességekként meg igazítanak valamit, Az egyik férfi kihozta a programfüzetet, kinyitotta és ajánlott belőle jazz-műsorokat, a másik, aki később jött, látta, hogy itt rendetlenség van, hát odajött és becsukta. De a lány volt a napom hőse... egy bizonyos mentális állapotban néha odalépett egy-egy munkatársához, és spontán, őszintén, érdek nélkül a nyakába borult, megszorította, és azt mondta, hogy "úgy szeretlek!" erre a válasz mindig az volt, hogy "én is téged!" Gondolj bele, a világ aljanépe talán betegnek mondja hangosan vagy magában ezt a lányt. Én meg a mackónak azt mondtam, hogy bár lenne a világon mindenki ilyen "beteg"!