Ebéd a domb alján

Ma belebotlottam a Promontor Kertvendéglőbe, először elkenődtem, hogy a lépcsőnél az volt kiírva, hogy 15-kor zár, az már elmúlt éppen, aztán tettem vagy 10 lépést, és kiderült a kert-rész az nyitva van. Kiderült, hogy a lépcsős csak a gyorséttermi részleg. Így hát leültem egy kétszemélyes asztalhoz és egyből kaptam étlapot is. Csak páran voltunk ott, néhány lézengő, eléggé üres volt az a bizonyos kert. Kert? Talán faládákban akad némi növény, egyébként eléggé sivárnak látszik. Akad néhány festett hordó hangulatfokozónak, de megjött a felszolgáló, később az ebéd is, de a hangulatom az nem annyira. Mitől jött volna? A legerősebb vonal a felszolgálás. Figyelmes, kedves, és ráadásul elég gyors is a konyha, nagyon hamar megkaptam az ételemet, meg az italomat is. A nagy wiener schnitzel beterített egy tányért, mellé a fogásban volt burgonyasaláta, némi pirított baconnal, ami elég különleges ízt adott neki, de egyáltalán nem volt rossz. A bodzás-mentás limonádé nem volt igazán hideg, de a benne lévő jégtől egy kicsit azért azzá vált. Emeljük ki, mert ritka tünet, hogy az ételhez nem kértem italt, mondtam, csak evés után rendelek, de azért hoztak hozzá egy pohár vizet így is, ez elég lényeges figyelmesség. Igényes a szalvéta is, a terítés, az evőeszköz, de még fogvájót is találsz az asztalon, ami szintén ritkaság. Nem volt egy kiemelkedő élmény ma itt ebédelni, de a jónál azért jobb volt. A fent említett összeállítás szervízdíjjal együtt 7900 forint.