Behúztam az ötöst

Megint nem ide indultam, de aztán rájöttem, hogy mindig kikerültöm a gombát. Miért? Mert nem látok benne vendéglátóhelyet, vagyis csak az van benne, de nem hívogat semmit általában csivitelő süldők ülnek benne zsúfolásig, én meg akkor mit csináljak itt? De most szabad volt pálya, koradélután és még nem is ebédeltem. Itt valami bisztró is van, csak megszánnak egy éhes rászorulót beültem a belsőbe, miért kéne nekem Budapest egyik legforgalmasabb csomópontjának szmogját szívni evés közben, és láss csodát! Kellemes, barátságos hely, azonnal fel is figyeltek rám (nem volt nehéz), és azonnal egyezkedni is kezdtünk az ellátásomról. Nem vagyok egy szendvicses fajta, kiránduláson persze, de ez nem egy hegyi túra, szóval valami tál ételben gondolkodtam inkább. Rövid és gyors segítő információkat is kaptam, mexikán fúd van jobbára, nincs is ellenemre. Csirkemell csíkokban egyeztünk meg, hozzá leharcoltam az édesburgonyát, ami eredetileg velejárt volna, nagyon rugalmas a hely, mindenről lehet beszélni, mindenen lehet változtatni, salátát is kitaláltunk egy adagot nekem, ami nem egy külön főétel, csak az ebédem mellé enném le a kalappal a hozzáállásért! Nemsokára meg is kaptam a falatokat, teljesen rendben volt, friss volt minden, jóízű, a saláta egy leheletnyivel lehetett volna ízében, karakterében mexikóibb, de mindent elsöpör a személyzet hozzáállása. Mindhárom fedélzeten lévő alkalmazott jó étvágyat kívánt külön-külön, spontán, csak úgy, magától. Mindig kaptam egy mosolyt és figyelmet, amikor befejeztem az amúgy rendkívül jóleső ebédemet, azonnal kapcsolt a hölgy, aki figyelt a pultból, hogy nyilván most fogom azt a csapolt Staroprament kérni, amiről korábban beszéltünk. Ezt a figyelmet hiányolom a legtöbbször a legtöbb helyen. Itt megvolt. Így azután ötös, persze, ajánlom is másnak!