Talán azért olyan közönyös és unott a személyzet, mert tudja, úgyse jön vissza a vendég, mindegy, meg volt-e elégedve, vagy sem. Az egyik kuponos cég ajánlatát kihasználva tértünk be ide, és elvben jogosultak voltunk egy levest vagy előételt, egy főételt és egy desszertet választani az étlapról. A gyakorlatban viszont csak néhány megjelölt étel közül lehetett választani. Ez nem ért váratlanul, mert megnéztem a neten az étlapot, és láttam, hogy a pesti polgár számára nem túl érdekes és viszonylag olcsó „házikoszt” mellett igen finom és drága alapanyagokból készült fogások is szerepelnek rajta. Megértem, hogy ezeket a cégvezetés nem óhajtja jelentős kedvezménnyel osztogatni, csak éppen így nem korrekt az ajánlat. Az előételek viszonylag rendben voltak, bár a roston sült libamáj csak félig volt átsütve. Főételnek ropogós kacsacombot kértem, mire a kisasszony közölte, hogy minimum két óra hosszát kell várni, míg elkészül. Szerintem nincs olyan vendég, aki ennyit hajlandó várni az ebédre, így attól tartok, ez is csak egy trükk, hogy még egy tétellel megrövidítsék a kuponnal választható ételek listáját. Kíváncsi lennék, teljes áron hozzájutottunk volna-e ehhez a fogáshoz, de nem fogok visszamenni, hogy kipróbáljam. Végül rozé kacsamellet rendeltünk mindketten rukkola salátával. Az én kacsám viszonylag jól volt sütve, de a páromé jóval véresebb volt a kelleténél. A „saláta” egy nagy kupac rukkola volt á la natur. Nem ártott volna rá valami kis öntet, de minimum ecet és olaj lehetett volna az asztalon. Persze kérhettünk volna, de jobban megnézve már nem is bántuk, hogy nem takarták el öntettel a leveleket, úgy nehezebb lett volna kiválogatni az ehető szálakat a sárga, vagy éppenséggel már szinte elfolyó, lottyadt darabok közül. Hamar ráuntunk a turkálásra, szerencsére egy felkarikázott paradicsomot is kaptunk, szintén minden ízesítés nélkül, azt megettük a hús mellé. A pincér szemrebbenés és kérdés nélkül szedte össze a zöldséggel teli tányérokat, persze ha van szeme, úgyis csak költői kérdés lett volna, hogy volt-e valami kifogásunk esetleg. . . A desszertválaszték siralmas. Bár a netes étlapon vannak az évszaknak megfelelő, könnyű, nyári desszertek, de ott jártunkkor ezek egyike se volt kapható. Túl kellene már lépni a túrógombóc, somlói galuska egyeduralmán, főleg így nyár közepén, mikor tele van friss gyümölccsel a piac, és fagylaltot készíteni se nagy ördöngösség. De legalább a somlói tálalása számomra újszerű volt. Az meg pláne, hogy leveses kanalat hoztak mellé. Csak nehogy elterjedjen, hogy ez is valami hungarikum. Akárcsak a barna csomagolópapírból szabott tányéralátét. . .
