Megmentőim

Neten rendeltem, ahogy szoktam jegyet a moziba, ennek mindig az a velejárója, hogy több mint fél órával korábban oda kell menni átvenni, aztán lődörögni a környéken. Elszaladtam a közelben lévő vietnamiba, hogy ennék addig egy pho-t, de azt mondták, hogy negyedóra-húsz perc, mire kész, az meg már nagyon feszes lett volna. Hát visszakullogtam, és láttam előre, hogy én itt éhes is lehetek 1-2 óra múlva, A pattogatott kukoricáig nem aljasodok le, hogy zavarjam vele a mellettem ülőket, így aztán benyomultam az átjárón a Puskinból a Puskinba és a nagyon vidám kis pultos csapattól valamit enni kértem. Leginkább a sonkás croissant érdekelt, de elfogyott, és együtt ötleteltünk a nagyon jófej pultos lányokkal és srácokkal, hogy mitől nem halok éhen? Melegszendvics? Soká lesz... de ketten elszaladtak a konyhára, hogy megkérdezzék, hogy mit lehet ezzel az éhessel itt csinálni? Mogyoró? Mit, hogy sós mogyorót? Olyan vagyok, mint egy mókus? - forogtam körbe. Alaposan megnéztek, hát nem, tényleg nem. De az egyik megmentőm, egy srác a pult másik végén csak hozott valahonnan egy friss, meleg sonkás croissant, én megéljeneztem, kértem hozzá egy adag meggysört is, és nagy kedvvel elfogyasztottam. Valami 1200 forint körül fizettem mindezért. Plusz borravaló, + hála.