Határeset

Határeset, hogy ajánlom, vagy nem. Mert azért vannak itt erények is. A hely hangulata egy fokkal kellemesebb, mint az átlag vietnami éttermeké. A kiszolgálás ellen sem lehet semmi kifogásom, kedves volt a hölgy is, a fiú is. Az alappróba egy vietnami étteremben - szerintem - a pho. Nos, jött is, marhahúsból, nem is nézett ki rosszul. A tálalás szép. Az ízét valahogy nem hozták mellé. Némi fokhagyma azért akad mellé, meg citrom is, a csírát külön adják, a chillipaprikát meg külön kell kérni. De ezek sem segítettek sokat. A leves tele van mindenféle hagymával, hússal és tésztával, mégis rendkívül híg, szinte ízetlen. Az már a szokott gusztustalanság, hogy a kanál itt sem a nyelével áll ki a tartóból, mindenki által végigtapizott darab. Viszont barátságos beszélgetést folytattunk pl. az étterem nevéről, ami ugyebár a vietnami kalapokra utal, meg a pult fölött található kis erkélyről, azaz szentélyről, ahol a nagyapa lelkiüdvéért szóló imákkal kezdődik minden nap, kis füstölők segítségével. Üdvözlöm én is a néhai nagyapát, a leves viszont indokolatlanul drága volt.