Mert pho-t enni kell

Nyilván nekem is vannak gyengéim, kinek nincs, így aztán a Madame Tussauds után csak rám jött, hogy ehetnék valahol egy pho-t, forgott az agyam, aztán rájöttem, hogy közel van az Erzsébet tér, meg ez a hely itt. Közepes élményként élt a tudatomban, de nem baj, jó lesz most egy közepes élmény is. Majdnem üres volt, négy ember evett más asztaloknál, nyomták az étlapot, hárítottam, már messziről mondtam, hogy pho-t ennék marhahúsból. Aztán elismételtem másképp. amikor rájöttem, hogy a lány nem beszél magyarul. Nem nagyon soká meg is jött, nem volt sem nagyon finom, sem rossz, egy citromnegyedet adtak mellé, rajta pár fokhagymahasítékkal, ennyi volt a kiegészítő. Asztalon bolti flakonos csípős, de nem nagyon volt csípős. A kanál meg a merítős végével kandikált ki a tartóból, ezt meg utálom. Látványosan törölgettem is morogva egy szalvétával. De a leves bizony elfogyott mind egy szálig, kedvet is kaptam még enni, kértem hát mindenféle tengergyümölcseit rizzsel. Ez sem túl soká jött ki, nem volt nagyon finom de egyáltalán nem volt rossz sem, még mondjuk a jobbak közé tartozott. A végére egy limonádé zárta az ittlétet, semmi említésre méltó nincs ezzel sem. Mindezért 8.545 forintot fizettem, ez úgy jön ki, hogy a nagy adag pho 2990, a Com rang hai san 3290, a közönséges citromos limonádé 1490, a felszolgálás 777 forint.