Vietnami határeset

A Wesselényi utca felől sétáltam a körúton és arra gondoltam, hogy kéne egy jó kis magyaros vendéglő, milyen régen voltam már egy ilyenben. De nem volt. Mindenféle más meg igen. Találtam egy koreait, méregdrágának tűnt az étlap alapján. Ezt meg most fedeztem fel, hátha érdemes betévedni ide. A belépés után csak annyit mondanék, hogy hmm... eléggé visszafogott hangulata van. Bátran megnyitották és üzemeltetik anélkül, hogy a személyzet tudna magyarul, de nem baj, máshol is akad ilyen. Szóval, mutogatós lett inkább, étlapról lehet mutogatni, de valahogy működik. Érdekes, hogy az angollal is csak módjával boldogulnak. A kislány először egy kétüléses asztalhoz vezetett, annak egyik ülését helyhiány miatt nem lehetett kihúzna, a másik ülésén határozottan elszórt ételmaradékok voltak. Így azután máshová ültem. A pho, amit kértem, a közepesnél jobb volt, kevés kiegészítőt adnak hozzá, de az ecetes fokhagyma meg a citrom jár mellé. Meg, ha csípőset szeretnék, az asztalon van egy kommersz bolti flakon, azt nyomogathatod. Szóval ez így nem annyire profi. Az meg még kevésbé, hogy a kanalak, villák a használati végüknél fogva állnak ki a tartóból, szóval, mindenki beletúr a koszos kezével, te meg majd azzal eszel. A másodiknak kért tészta marhahússal, zöldségekkel stb. egész jó volt, de nem tört ki a kommersz vietnami éttermek kínálatából. Pont ilyen máshol is. A helységben annyira hideg volt végig, hogy a személyzet kabátban, vastag pulóverben tevékenykedett. Nem is volt nagyon tanácsos levetkőzni. A végén kértem még egy pohár baracklevet is a dobozból, meglepően sok lett a számla, látom ám, hogy az én kb. két-háromdecis baracklevemet fél literként számolták el. Meg a számlában még szervízdíj is van, így már nem is olyan olcsó a hely, mint amennyire lepattant.