Kinek a pap..

Rengeteget hallottam már a helyről, sokan dicsérték. Szóval akkor térjünk be, együnk, és lássuk mit is kínál a Ramenka levesező. Miután megérkeztünk, hamar felvették a rendelésünket, majd egy ablak előtti asztal elé ültünk, ahonnan ráláttunk a Kazinczy utca forgatagára. Szemrevételeztem az evőeszközöket, evőpálcika vagy egy mini fa merőkanál. Oké, fa merőkanál - téged választalak! De hál istennek, kicsit odébb találtam villát is, melyre azért szükség is volt, mint utóbb kiderült. Körülbelül 4-5 perc múlva már hozták is a leveseket. Mind a ketten chikin levest kértünk, melyben van csirkehús, tojás, szezonális zöldség és fafülgomba. Elképzeltem egy ízt, és a leves pont olyan volt. Első alkalom. Pont olyan. A főtt csirkehús valamiért engem a menzás beazonosítatlan főzelék mellé adott húsra emlékeztetett. A tészta finom volt, a zöldségek is. A tojás is, ez utóbbi kevés. Fél tojás. A fafülgombának kerestem az ízét, de a furcsa állagon kívül mást nem találtam. Az ételt felakartam dobni némi chili pehellyel, de ettől csak csípős lett, és még inkább semmilyen. Rendeltünk hozzá még káposztás gyozát, ami mondjuk finom volt, de vélhetően csak azért, mert alapból szeretem a káposztás ételeket. Bár itt megjegyezném, hogy az elfogyasztásánál érdemes körültekintőnek lennünk, mert miután ráharapunk, egy jó adag olaj lövell ki belőle, szerencsés esetben a tányérunkra. Szeretem a leveseket, ezért is vártam, hogy itt egyek. És valahol reméltem, hogy a leves többet nyújt annál, mint amilyennek kinéz. De nem. Pont az. Egy leves, telirakva zöldségekkel, főtt menzás hússal, és tojással. Engem nem győzött meg. De ugye kinek a pap, kinek a ramenka.