Remek ár-érték arányú hotpot

A Red Lantern beltere túlfűtöttnek nem nevezhető, a kirakat melletti asztaloknál akár fázhat is a vendég. A dekoráció tetszetős, kár, hogy a zöld növényzet nem élő. De nagyobb baj ne legyen! Az ember hamar elfelejti a hideget és a művirágokat, ha végignézi a fix áron, 9800 forintért korlátlanul fogyasztható alapanyagokat, legyen szó kacsavérről, sertésveséről, csirkezúzáról, különféle hal-, rák- és húsgolyóról, tofuról, tésztákról s még hosszan sorolhatnám. Kis műanyag tálkákban kínálják mindezeket a hűtőpultban, önkiszolgáló rendszerben. Adnak egy nagyobb műanyagládát, amit a vendég asztala mellé helyeznek, abba lehet gyűjteni az üres tálkákat.
Összeállíthatjuk magunknak a szószokat, amibe a megfőtt alapanyagot belemártjuk, van hozzá szójaszósz, szezámolaj, mogyorómártás, zöld koriander, zöldhagyma, chili, fokhagyma, só, bors és szecsuáni bors. Kínálnak salátákat, előételeket és desszerteket is.
Az üdítő és a tea benne van az árban, ha sört akarnánk inni, azt külön kell fizetni, sajnos ezen a téren nem jeleskedek, csak kisüveges alapjáratú Tsingtao-t és Heinekent tartanak. A borra nem kérdeztem rá, minden esetre borlapot nem kaptunk, s a hűtőkben sem láttam bort. Szóval az italválaszték szélesíthető, hogy finoman fogalmazzunk.
Leginkább a különleges növényi alapanyagokra, a vízben élő lényekre és izgalmasabb húsokra összpontosítottunk. Konkrétabban: szedtünk a pokchoiból, a spenótból, lótuszgyökérből, a fafülgombából, a shimej-gombából, a tűgombából, ettünk nem kevés rákot (ebből adnak páncélosat fejjel együtt, félig megpucoltat és teljesen megpucoltat is), többféle tintahalat, polipot, meg persze pacalt, ami egyszerűen kihagyhatatlan. A vékonyra szelt wasabis marhahúst carpaccioként nyersen is megkóstoltuk.
Társam Tom Yum alaplevet kért, engem nagyon le akartak beszélni az állítólag nagyon csípős csungkingi főzőléről, szerencsére nem sikerült. Nem volt vészes, ennél többfelé is kóstolhatunk több nagyságrenddel csípősebb fogásokat, a Manga Cowboy Kill Bill csirkeszárnyától a törökszentmiklósi Beer and Burger, vagy a szegedi Famous extra-csípős hamburgeréig.
Pazar volt az előételként kínált, hőkezelést nem igénylő, gyönyörűen felszeletelt marhaín. Az előre lesütött, hidegen szervírozott panírozott csirkeszárny és csirkeláb nem győzött meg. Jó volt viszont az algasaláta és a kim chire emlékeztető kínai kel.
Desszertként kóstoltunk többféle túrójellegű töltelékes mochi-féleséget, megkérdeztem a Gabi nevű, félig mongol, félig magyar ifjú felszolgáló hölgyet, aki a személyzetnek egyetlen magyarul tudó tagja, hogy van-e ennek külön neve, azt mondta, hogy nem, ez is egy mochi-fajta. Minden esetre jobb volt, mint amiket eddig e műfajban kóstoltunk.
A konyha 4,5 pont, amit felfele kerekítek.
Mindent egybevetve remek élmény volt az itt eltöltött két óra, nem lenne ellenemre más leveket és más alapanyagokat is megkóstolni, nem szólva a szomszéd helységben működő levesezőről.