Új húsfolt a téren

Nem ide akartam, esküszöm, de mikor odaértem, hát, hipp-hopp, itt volt. Régen meg nem. Valami új van megint, hát csak bemegyünk, nem? Nem vagyok egy burgerfan, de azért tudósítani kell a népet erről meg arról, hogy tudják, hol egyenek, ne az utcán essenek össze, mint az írek a nagy krumplis éhínség alatt, annak idején. Szóval, kedves kis hely, a lány, aki kilépett magánszférájából jöttömre, nagyon jól fogadott, simán letegezett, aztán zavarna jött, hogy talán ez itt egy öreg nemtudoménki, a végére valami jónapotot is odakanyarintott, de nagy zavarban és halkabban. Én meg szerettem ezért, helyes volt, értelmes, elmesélt pár dolgot, hogy nem régen nyitottak, reményeik vannak, ki tudja, talán majd most. Itt az étlap, ez a választék, te is látod. Tanakodás után valami richies-baconos miamanót kértem, némi krumplikörettel, meg pár karika hagymával. A lány az egyszemélyes bolt, elment hát sütni-főzni, üljek csak le, majd kihozza. Sokat tett-vett, vannak választékok, milyen súlyú, vagy lapos, vagy milyen sütésű a marhahúspogácsa... na, aztán a végeredmény ez lett, amit itt láthatsz, papírtálcámon dekorációs elszórt krumpli, középen a szendvicskupac, a botra tűzve a hagymakarikák... Ekkora maszatosat nem eszem kézzel, az evőeszközök szépen higiénikusan vannak elhelyezve, onnan vettem villát, kést műanyagból, és elfarigcsáltam a feladatot. Kaptam áldott lánytól ajándékba egy szószt is, választhattam. Tunkoltam hát bele, ahogy kell. Nem volt rossz az étel, tényleg. Jól eleszegettem, aztán mentem a pulthoz a gyónásra, és magyar forintokban 4600 forintot fizettem az ebédemért. Ezért a 4600 forintért papírtálcáról ettem műanyag evőeszközzel, és tulajdonképpen egy szendvicset ettem némi körettel egy gyorsbüfében. Még csak nem is ittam semmit. Hát, ha azt mondjátok, hogy ilyen az élet, akkor rendben, ilyen az élet. Repülőrajt, hazánk Európa egén tündöklő üstökös, felső határ a csillagos ég.