R.J. azaz Rigó Jancsi

Az Á Table-ból kifelé jövet az út másik oldalán láttam meg ezt a kis cukrászdát. A Rigó Jancsiban kisvárosi retró hangulat a 70-es évekből, mind a dizájnban, mind a "vevő-központúságban", ez utóbbi nem véletlenül idézőjelben. Akkoriban ezt a fogalmat nem használták és a gyakorlatban sem volt jellemző az alkalmazásra. Érdekes tapasztalás a fővárosban, ráadásul az egyik legelőkelőbb kerületben.
Az L alakú pultban 3-an szolgálnak ki, valószínűleg nem tegnap óta, még sincs meg köztük az összhang. A vásárlók egymás vállal mögött kiabálnak be, hogy ki mit kér. A bejárattól balra van a fagyispult, nem túl izgalmas, jól ismert, hétköznapi ízekkel (csokoládé, puncs, vanília és effélék). Járnak ide nyugdíjas törzsvendégek a környékről, külföldi és magyar családok, nagyszülők unokákkal. A sütemények meglepően olcsók, döntően 300-400 Ft között. Egy gyümölcsdesszert névre hallgató áfonyás tortácskát kérek (300 Ft), ami könnyű habosnak tűnik. A tetejéről a mű-habtejszínt nem ettem meg, de állagából és a krém állagából lehetett arra következtetni, hogy bizony ez a sütemény nem aznap készült. Olyan 2 naposra tippelem, ami hűtőpultban tartva nyilván nem romlott meg, de a minőségéből, élvezeti értékéből jócskán veszített már. A süti mellé kérésre kaptam egy pohár (csap)vizet, szalvétát viszont nem adtak, és az asztalokra sem volt kihelyezve. A belső térben is vannak asztalok, de kellemesebb a 2 részre osztott (dohányzó/nem dohányzó) terasz, ahol barna fonott fotelekben lehet üldögélni.