Szürrealitás indiai módra

Ez talán a legfurább indiai éttermes élményem volt, ahol valaha megfordultam. Folyamatosan próbálom követni, hogy milyen indiai éttermek működnek Budapesten, figyelem az új helyek nyitásait is. Ehhez képest én erről a helyről még sehol sem hallottam (gasztro-hírlevelek, fórumok, facebook csoport, funzine, stb.), a Podmaniczky úton lévő gamer boltból hoztam el online megrendeléseket a gyerekeknek, és így teljesen véletlenül futottam bele a Rocks-sa. Amikor benéztem, már akkor egy kicsit elcsodálkoztam. Az ajtón belépve egy kis recepcióba futottam be, ahol nem volt egy lélek sem, valószínű ez szolgál arra, hogy a házhoz szállító futárok itt tudják átvenni az elviteles ételeket.
Egy lépcső vezetett le a pincébe, lementem. Egy 80-as évek korabeli vidéki - ablaktalan, hiszen pince - klubhelyiségbe érkeztem, ezt a letűnt kort idéző pasztellszínű kárpitozott fotelek, az asztalok nehéz bordó terítővel letakarva. Rengeteg asztal volt, indokolatlan hodály jellegű a hely, miközben egyetlen vendég sem volt rajtam kívül (hétköznap vacsoraidő, covid után).
Előkerült az indiai pincér-főúr, aki folyamatosan tüsténkedett, fontoskodott, angolul tudtunk kommunikálni. A kiírás szerint kellene lennie thalinak, ami a közkedvelt indiai bőségtál, vegyes kínálat, mini vagy nagyobb svédasztal. Kiderült, hogy ez csak az étlapon szerepelt, ami amúgy nagyon szép, színes, laminált, igényes és nagyon hosszú volt. Számtalan étellel, kezdve a kontinentális reggelitől az olaszt tésztán át, és utána jött az indiai ételek listája több oldalon át. Első fontos kérésem volt, hogy NE legyen csípős az étel. Éppen ezért egy chicken kormát kértem, ami egyáltalán nem csípős (kicsit édeskés, kókuszos, kesudiós szószban csirkedarabok), ezt basmati rizzsel, naannal. Hosszú-hosszú várakozás, majd "előétel-kostolóként" érkezett 1 db gulab jamun golyó, ami egy kifejezetten édes desszert, és véletlenül sem szokta senki előételként enni, az indiai emberek sem.
A kért főétel helyett érkezett egy piszok csípős mártásos valami, rizs nélkül. OK, ez nem az, jó, akkor csere, mindjárt hozunk másikat, ami már az lesz. Utána érkezett egy chicken curry, ami tényleg az indiai konyha legalapvetőbb fogása. Ez nem volt már csípős, de fűszeres, pikáns. A mártás nagyon sok volt, benne a csirkehús kevés, 4 darabka. De a kért ételhez ennek sem volt köze. Rizs továbbra sem érkezett, úgyhogy akkor kértem újra külön egy kis adagot. Közben viszont megérkezett a naan, ami dupla adag volt, ha nem tripla.
Ekkor már feladtam. Ismét várakozás, majd érkezett egy hatalmas adag rizs egy másik rézedényben, valamint egy fémtartályban víz.
A mosdóban egy "antik" szemetesvödör van, ami valószínűleg átélhette Budapest ostromát is az állapota alapján.
Összesen kereken 3000 Ft-ot fizettem, ami nem tudom, hogy jött ki, és persze csak készpénzzel lehetett fizetni. A maradék naan kenyeret elhoztam, ne kelljen kidobniuk.
Egyébként elmondtam a főúrnak, hogy ez nagyon nem chicken korma volt, és esetleg lehet más "fehér ember" is, aki tisztában van az indiai ételekkel. Ő lelkesen bólogatott. Ennyiben maradtunk.
Az éttermet nem ajánlom.