Anyám tyúkja

Roni Hami nevű, éjjel-nappal nyitva tartó boltból kettő is működik egy rövid megállón belül. Az egyik csak élelmiszerbolt, a másikban, amiről most szó lesz, az élelmiszerbolt mellett külön bejáratú ételbár is működik. Hamburger, hot-dog és palacsinta a fő profil, de sokféle előre csomagolt szendvics is kapható, és meglepően jó a cukrászsütemények választéka. Üdítőket, dobozos és csapolt sört is árulnak.
A klasszikus vasárnapi ebéd illúzióját ígéri egy csak hétvégeken beváltható bónusz. Húsleves, rántott hús krumplipürével. „Mintha anyukád főzte volna!” Nálunk ritka ez a hagyományos (fantáziátlan) vasárnapi menü, szeretünk változatosan étkezni. De a páromat sikerült vele felcsigáznom, ő néha ábrándozik a vasárnapi húslevesekről.
Jót mosolyogtam a tányérban lévő kis húscafatok láttán, eszembe jutott anyósom hatalmas fazeka, amiből kikandikált a dobverőnek becézett tyúkláb meg a többi, a zúzától a taréjig. Aztán lenyeltem az első kanállal, és nem győztem csodálkozni. Ez a leves nagyon jó volt! Nem tudom, hol főzték, nem hiszem, hogy ebben a gyorsbüfében, de mindegy is. Az biztos, hogy sok húsból, sok zöldséggel, a kellő fűszerekkel készült. Minden íz és illat benne volt, ha az alkotóelemek nem is látszódtak. Mondhatni tökéletes volt, még a húslevesért rajongó párom szerint is.
Az ebéd többi része felejthető. Rántott csirkemell a maga jellegtelenségében, kicsit száraz, kicsit vékony. A krumplipüré kicsit sűrű, alig langyos. Csalamádét vettünk hozzá, nagy adag, a fele elég lett volna.
Anyuka nem egy konyhatündér, de a levese kitűnő. Ha nem főzött volna mást, öt csillagot kapna, de a második fogás jócskán lerontotta az átlagot.