Mozi után

Ha már későn ért véget a vetítés az Urániában, keres az ember egy helyet a környéken. Egy párban már voltam erre, nem nagyon kívánkoztam vissza, hát akkor fedezzünk fel valamit. Hetes busz megállója Buda felé, busz nem jön sokáig, hát akkor lássuk, mi ez? Egy evő, de nem túl vonzó. Nincs benne senki, tök üres, a vele párhuzamos boltban meg ilyenkor zajos tinik vásárolnak sorban drága italokat. Ténferegtem egy kicsit a belső térben, háta előkerül valaki és került is, egy büféspecialista srác kijött és együtt vizslattuk a maradék kínálatot, hogy mi ehető itt még és mi nem. Aztán a sok felesleges töprengésből az lett, hogy kinéztem magamnak a maradék krumplipürét és mellé a két rántott karaj közül a kézreesőt. Póréhagymával és májjal volt töltve. Az egy érdekesség, hogy tényleg megmelegítette a srác, az orom előtt, és a hús az fel is melegedett, a krumpli meg hideg maradt. Talán más a hőtágulási együtthatója. Boldogtalan vacsora volt, a kezemmel lesöpörtem a morzsákat az ülőkéről és elnéztem a többi asztalra is, hát azon is ilyen-olyan morzsamaradékok voltak. Evés közben szemeztem a ki nem ürített szennyesedény-tárolóval, polconkét sorjáztak a random kajamaradékok. Viszont olcsó volt és ehető a fogás.