Rosenstein Vendéglő Budapest

De azért csak akadt 1-2 óra valahol, ahová befértünk. Különösebben nem vagyok úgy oda az egymás mellé tett párhuzamos asztalkákért, nagyon áthallik a szomszéd, nem egy intim helyzet, de ha egyszer csak ketten vagy, akkor ez van. Viszont a vacsora, a kiszolgálás továbbra is elsőrangú. Nejem csak valami citrusos lét szopogatott, én azért kikértem a jóféle kóser birspálinkámat, aztán tovább így iszogattunk-eszegettünk. Feleségem citromkrém-levesben utazott, én nem bírok elszakadni attól a remek maceszgombócos levestől, hát persze, hogy azt kértem. Nagy élmény volt újra. Folytatásként az évfordulós asszony göngyölt bárányt (chilis, babos) evett, én nem akartam a véletlenre bízni a jót, a roston sült libamájra szavaztam, és jól is tettem. Ok, beismerem, megkóstoltuk egymásét is, az enyém volt a jobb. Azután a ház száraz fehér bora, majd a (kötelezőnek érzett) flódnik következtek, és semmiféle gondunk, bajunk, kifogásunk nem volt, ez a vacsora így volt tökéletes. A felszolgálás kedves, laza, gyors, pontos. Egyáltalán nem tartom túlzásnak az árát sem, ezen a helyen ez a vacsora nem volt túlárazva negyvenvalahányezer forintért. Na jó,, de nincs is minden nap 30. házassági évfordulóm, meg nem is eszem naponta itt.

A krumplipüré tetején valami zöldes színű, talán zsiradék, nem tudom. A tejfölös uborkasaláta 1500 forintért lézeng a tálka alján, nyers, ízetlen, csak a tejföl dob rajta valamit. Komoly árak mellett gyenge minőség, kis adagok. A kiszolgálás rendben volt. Utoljára voltam itt.

Megtettem, jó cimborával jót vacsoráztunk jó helyen, a választás tökéletes. Mivel alapvetően a zsidó konyha a helyi jellegzetesség, maximálisan ezt szerettem volna kiélvezni, már a neten kinéztem a maceszgombócos levest, másodiknak sóletet szeretem volna, de elkerülte a figyelmemet, hogy az csak a hét bizonyos napjain van, így lett aztán a beugró a szalontüdő, amit elképesztően jónak ítéltem. Persze, kóser pálinkákkal kezdtük, az enyém a birs volt, és hibátlan. A végén meg flódnit kértem, mi mást? Közben meg fogyogattak a Folly arborétum meg Kovács Nimród borai. . . a felszolgálás hibátlan, sok pincér és még tanulók is tették a dolgukat szakadatlan, sok volt a vendég is, alapjában véve nem magyar anyanyelvűek. A hely is kifogástalan. Szóval, megfizeted az árát, mindezt nem adják bagóért, de megéri, mindenképpen! Ide néha el kell látogatni.

A hétről hétre fejezeten belül a rendszeres napi ajánlatot ismertetik: hétfőn napi főzelék, kedden szalontüdő, szerdán töltött káposzta, csütörtökön pacalpörkölt, pénteken sólet, szombaton kacsasült. Innen indul a hagyományos étlap megannyi kóstolásra csábító fogással a csontvelőtől az alföldi gulyáslevesen rántott mangalicakarajon át a szarvas-, harcsa-, lazacételeken keresztül mézes-mákos palacsintametéltig. Az árak jellemzően értékarányosak, helyenként meglepően kedvezőek, a libamájas erőleves 2500 forintért kifejezetten jó vétel, a császármorzsa ugyanennyiért kissé túlzónak tűnik. Odafigyeléssel nem nehéz jó ár/érték arányban rendelni. A zsidó tojás jó ízű, jó állagú, a műfaj remeke, kiváló, helyben sültnek tűnő kenyeret adnak hozzá. A halászlé is kitűnő, jó tartású hal kifejező ízű, optimális sűrűségű lében. A rántott csontos báránykaraj ízletes, zsenge, jóféle házias majonézes burgonyát adnak hozzá. A rántott borjúláb komoly adag, kiválóan elkészítve, a sült krumpli-köret mirelitnek tűnik. A somlói galuska a hagyományos felfogást képviseli, szaftos ízletes, jó alapanyagokból készült.

Én kiváncsiságból az általam is csinált ételeket kóstoltam, míg a fiam, a vadakra tette a voksát! Én nagyon finom húslevest ettem gazdagon, macesz gombóccal, sóletet, mindennel telepakolva, ahogy illik. Hozzá házi kovászos uborkát kértem, amin valóban éreztem, hogy nem piaci portéka. Ő tárkonyos vadragulevest és vörösboros őzpörköltet kóstolt, burgonya krokettel. Desszertnek, mindketen a madártjet kértük. Nem azért mert egyformán több mint 50 éve üzzük a konyhaművészetet, de semmilyen kifogást nem tudok semmire sem mondani. Minden úgy volt és úgy ízlett, mintha magamnak csináltam volna. A felszolgálás is gördülékenyen ment, látszott a sok éves tapasztalat, és az összeszokottság. Nem mondom, hogy olcsó árakkal dolgoznak, de tudom a minőséget meg kell fizetni. Bizonyára lesz még alkalmam, hogy más típusú ételeket is megkóstoljak itt. Merem ajánlani olyanoknak, akik szeretik a minőséget, az ízeket.

A sóletet én nem éreztem különlegesebbnek a legtöbb más helyen kaphatónál (pedig ettem már más pesti étteremben olyat, amit azóta is emlegetek), a szépen készített színhús rajta azért jól mutatott. Ehhez képest ár-érték arányban lehet találni kedvezőbb opciókat is a bp-i éttermi világban. A ház bora tök jó volt, és mikor kérdeztük, mi az, valami olyan nevet mondott a pincér, amit amúgy is láttunk a borlapot kétszerannyiért. Nyilván nem ugyana a bor volt, de szerintem mást nem is érdemes itt kérni bornak, mint a házét, ha nem akar ínyenckedni az ember. A felszolgálók végtelenül figyelmesek, magas színvonalon végzik a munkájukat, még rövidúton beeső vendég részére is igyekeznek mindent elkövetni, hogy valahova le tudják ültetni. Távozáskor épp ott volt mindenki a bejáratnál és gyakorlatilag az egész személyzet elköszönt, maga Rosenstein úr és fia is. Az étterem belül maga nagyon jó, visszafogott és egyszerű elegancia jellemzi, festményeket-skecceket is érdemes megnézni! Összességében jó volt, egyszer mindenképpen érdemes, de nem mondanám hosszútávon emlékezetesnek. Lehet, más fogások maradandóbb élményt jelentenek. Akinek ez számít: úgy tudom, nem kóser alapvetően.

megnéztük a neten lévő étlapot az ételeket és az árakat ugy jónak értékeltük,de nagyon sok negativ véleményt is kaptam,ami kis félelmet keltett. pld. kicsik az adagok,ne együnk készételt csak frissen sültet,lepukkant csöves hely,stb. szombat este 7h. volt foglalásunk. az étterem már majdnem megvolt telve vendégekkel,ami már megnyugtatott hogy ez már jó hely lehet. szépen teritett asztalok,figyelmes kiszolgálók,tökéletes minőségü ételek. a főételek emberes adagok. előétel és leves után már nem is tudtuk a feltálalt borju bécsit és a lazacot teljesen elfogyasztani. de azért még egy somlói galuskát megkóstoltunk. távozáskor vásároltam egy rosenstein szakácskönyvet a páromnak amit a szerző dedikált és nem akarta hogy kifizessem az árát mert megtudta hogy a páromnak szülinapja van. Rosenstein úr és csapata kellemes estét varázsolt nekünk! KÖSZÖNJÜK! ! visszamegyünk máskor is