Évfordulni

Na, az úgy vót, hogy mondok az asszonynak, hogy te, tegyed má le azt nejlonzsákot, ma nem megyünk kukázni, elmegyünk, oszt eszünk egy rendeset valahol, ha már házassági évfordulónk van... jól van öreg, legyen akkor úgy, hagyta rám. Szóval, azért időben helyet kell foglalni, nem egyszerű, szombat estére meg különösen nem. De azért csak akadt 1-2 óra valahol, ahová befértünk. Különösebben nem vagyok úgy oda az egymás mellé tett párhuzamos asztalkákért, nagyon áthallik a szomszéd, nem egy intim helyzet, de ha egyszer csak ketten vagy, akkor ez van. Viszont a vacsora, a kiszolgálás továbbra is elsőrangú. Nejem csak valami citrusos lét szopogatott, én azért kikértem a jóféle kóser birspálinkámat, aztán tovább így iszogattunk-eszegettünk. Feleségem citromkrém-levesben utazott, én nem bírok elszakadni attól a remek maceszgombócos levestől, hát persze, hogy azt kértem. Nagy élmény volt újra. Folytatásként az évfordulós asszony göngyölt bárányt (chilis, babos) evett, én nem akartam a véletlenre bízni a jót, a roston sült libamájra szavaztam, és jól is tettem. Ok, beismerem, megkóstoltuk egymásét is, az enyém volt a jobb. Azután a ház száraz fehér bora, majd a (kötelezőnek érzett) flódnik következtek, és semmiféle gondunk, bajunk, kifogásunk nem volt, ez a vacsora így volt tökéletes. A felszolgálás kedves, laza, gyors, pontos. Egyáltalán nem tartom túlzásnak az árát sem, ezen a helyen ez a vacsora nem volt túlárazva negyvenvalahányezer forintért. Na jó,, de nincs is minden nap 30. házassági évfordulóm, meg nem is eszem naponta itt.