Valami rossz érzés

Napok óta gondolkodom, megírjam-e egyáltalán. De végül is jártunk itt, és szereztünk benyomásokat, miért ne mesélném el.

Egy, a postaládánkba dobott szórólapról értesültünk ennek az étteremnek a létezéséről. Svédasztalos rendszerben működik, egy óra hosszat lehet falatozni hétköznap délben 1590, hét végén 2790 Forintért. Akkor talán drágább alapanyagokból (is) főznek, és szusit is lehet korlátlanul fogyasztani. Van reggeli és esti tarifa is, gyerekkedvezmény, meg elviteles ár, ezeket most nem részletezem.
Megtetszett. Először a hétköznapi ebéd kínálatot akartuk kipróbálni, és úgy gondoltuk, ha azzal meg leszünk elégedve, akkor talán egy hétvégén is elmegyünk.
Múlt hét elején sort kerítettünk rá. A hosszú, keskeny pincehelyiségben, egy hosszú, keskeny pulton sorakoztak az ételek. A neve csak a töltött padlizsánnak volt kiírva, nem tudom, mivel érdemelte ki ezt a megtiszteltetést. A többit lehetett találgatni. Pl. hogy milyen hús lapulhat a ráolvasztott sajt vagy a mártás alatt. Játékos természetemnek hála ez még nem zavart volna annyira, az már sokkal inkább, hogy vörös lámpával volt megvilágítva minden étel. Hentesüzletben néha találkozunk ezzel a módszerrel, frissebbnek NÉZ KI így a hús, inkább vásároljunk máshol. Étteremben még nem tapasztaltam, hogy el akarnák nyomni az étel természetes színeit.
A terem másik felében hidegkonyhai készítmények, saláták, sütemények sorakoztak a pulton, színes megvilágítás nélkül. Guszták voltak, de egy-két kaszinótojásra nem akartuk a keretet felhasználni.

"Mi lenne, ha megnéznénk azt a kis kínai kajáldát, ami előtt eljöttünk?" - kérdezte a párom. Megnéztük. Sőt, be is mentünk, és ott jóízűen meg is ebédeltünk.