Szép kilátás, rossz ételekkel

Barátom ötlete alapján kerestük fel a helyet.
Gyönyörű fekvésű objektum a Duna partján, szemben a margitszigeti víztoronnyal. A beltér átlagosan magyaros.
A fogadtatás kedves, udvarias csakúgy, mint a kiszolgálás.
Az italválaszték jól összeválogatott, bőséges.
Az étlapon már gyanús volt a túl sok féle étel, abból általában nem sok jó sül ki.
A céklaleves tálalása pillanatában hihetetlen erejű, penetráns fahéjbűz csapta meg az orromat. Ekkor jöttem rá, hogy hozzáértés hiányában céklaleves gyanánt édes gyümölcslevest készítettek némi céklalével és fél kiló fahéjjal. Nem mérgeztem magam vele.
A "Libamáj-mousse gránátalmaszósszal" ehető volt, bár a szószként tálalt gyümölcslekvár gránátalmát nem látott.
Az étlapon "Rosé kacsamell"-ként szereplő főétel inkább sötétbarna cipőtalpnak nevezhető.
A "Mangalica-szűzpecsenye juhtúró tarhonyával" ehetetlenre sózott húsok és főtt bulgur-féleség, mint tarhonya. Szörnyű.
Ezután desszerttel már nem is próbálkoztunk.
Tény, hogy a személyzet észlelve a meghagyott ételeket kedveskedett egy 1/2 liter roséborral és a számlán sem szerepeltették a két ehetetlen főételt, de ettől még éhesek és csalódottak maradtunk.