Nem leszünk nagy barátok

Már korábban próbálkoztam, de akkor kevés volt az idő. Ma direkt ide mentem, lássuk az újat, milyen ez? Hát olyan vegyes... vietnami, japán, thai, meg amit akarsz. Érdekes, hogy az a srác, akivel két napja egész jól elbeszélgettünk magyarul, ma nem bírta ezt a nyelvet, bár ugyanaz a széles mosoly megvolt, nekem meg mindegy, csak megértsük egymást. Azt terveztem, hogy pho-t fogok enni marhahússal, azután rák tempurát, meg dimsum gombócot is. Aztán majd meglátjuk. Viszonylag sokat kellett várni, ezt a 3-4 vendég nem indokolta, de a vietnami srácok egész jól elvoltak egymással, vidáman kiabáltak egymásnak nagyobb távolságról, egy világosabb (festett) hajú koma pedig állandóan odajött az asztalom elé, ott volt tükör, és markolászva igazgatta a haját és a felsőruházatát, aztán percek múlva újra és újra. Hát, a villám csapkodjon a fiúkba, egyszerre hozta ki a kisfickó az egészet, mire a forró pho-t megeszed, kihűl minden, ez nyilvánvaló, aztán a hideg rákocskákat és hideg gombóckákat mártogattam mindenbe, amit csak találtam, de lelombozó volt. Az asztalon volt ugyan egy flakon valami csípős szósszal, de beragadt,. beszáradt vagy mi, le kellett csavarni a kupakot, úgy önteni a levesbe. Az összes fokhagymát is beletettem, vacak, semmilyen levest kaptam ahhoz képest, amit hittem. Az evőeszközök gyalázatos módon voltak elhelyezve a tartóban, a gyerek látta, hogy nincs chopstick, hát átnyúlt a szomszéd asztalhoz, végigtapizta, aztán beletette az én tartómba. Kösz! Gondoltam a rákfalatokon nincs mit elrontani, de lehet. Ízetlen egy vacak ebéd volt minden fogása, elszomorító. Kiselőadást tartottam a higiéniáról, nem fagyott le a gyerek arcáról a vigyor, rendületlenül mosolygott, miközben egyetértően bólogatott is. A hangszóróból meg valami spanyol zene szólt, az ismétlődött többször. Viszont nem egy drága hely, a Kossuth Lajos utca dacára, sőt, kifejezeten olcsó. Minden vacakkal együtt 7000 forint körül fizettem, de nem sűrűn fogok visszajárni, azt hiszem.