Szárazon ebédelve a vizesben

Ma, mielőtt nekiláttam volna csúcsot támadni a Gellérthegyen, ide vetődtem be ebédelni. Kicsit keveregtem a Döbrentei téren, hogy esetleg ott, de aztán nem volt annyira vonzó, hát átjöttem ide. A rakpart felől, az utcáról van egy ajtó, hogy cipőben, száraz gatyában itt lehet bejönni enni. Azonnal megcsap az uszodavíz klóros szaga, meg az a jellegzetes visszhang, ami a zárt téri uszodákban való pancsolást kíséri. Úszómester koma kijön, rámköszön. Én visza, aztán rendületlenül fel a lépcsőn, a bisztró felé. Bejutván, a terasz elég foglalt, mert szép idő van, de a kellemesebb hűvös beltér majdnem teljesen üres. Itt kerestem magamnak helyet. A választékból a gulyáslevest kértem, nem bántam meg nagyon jó kis gulyás volt, sűrű lével, kedvvel megettem. Nem hozták soká. A másodiknak tervezett bőrös csirkemell kuszkusszal, chiilis-mangós salsával... már megosztóbb volt, egyik felem jobban kedvelte, mint a másik, és elvitatkozgattam magammal, hogy ez így jó nekem vagy sem. De időközben rájöttem, hogy egész ehető, néha meglepetésfalatokkal. Az elképzelés félúton van a fine dining meg a hagyományos étkezés között, hát így kell elfogadni. Nem mindig eszed az olívabogyót például mangóval, eddig eszembe sem jutott volna. Közben nézed az ablakon át a Dunát, meg a rakpartot, meg a fura figurákból álló személyzetet. Volt egy harsány, aki néha valami nagy poént mondott és rendkívül örült a sajt viccének, rutinosan ráismételt. Bent a pultban az egyik staff üvegből ivott többször. Nem, mint egy viszonylag drága étteremben, hanem, mint egy negyedosztályú kocsmában. Bónuszként, hogy jobb legyen a kedved, néha elvonul az üvegajtó előtt valami Barbapapa, utána megjön Barbamama is. Az étterembe is bejött egy húszév körüli süldő, egy szál vizes gatyában, hát, talán valami törülközőt a hátára tehetett volna... ez azért nem egy strand a Balaton mellett. De nem panaszkodom. Megettem, megittam mindent. A megittamhoz: ugyebár, az ember kér egy fél liter limonádét. A limonádé szinte mindig félliteres. Drágábbat kértem, a narancs-gyömbéreset. Kiszippantod a szívószállal a lét, mert szomjas vagy, és ott marad a pohárban négyötödnyi jég és narancsgerezd, és akkor eltöprengsz, hogy akkor itt a 1-2 deciért fizettél 1500 forintot, a többi az itt marad örökre. Érdekes dolog ez. Amúgy ez az egész kitérő 8255 forintomba került, tegyük hozzá, hogy a szervízdíj is bele van építve a számlába.