Beugró

Az Operaház mögötti kis sétálóutca számos új keletű vendéglátó egységeinek egyike a Rustic. A fiatalos, trendi vonalat képviselik, a berendezés némi jóindulattal eklektikus, de számomra inkább kusza, erősen keverednek a stílusok, és a koncepció nem igazán világos. Az elnevezésben megjelenő "rusztikusságra" talán a csergével bevont farönk székek utalhatnak, ugyanakkor a nem valami jól sikerült, pink ruhás, hulla-hopp karikás táncosnő félfalat beborító festett képe behoz némi képzavart. Az egyik tartóoszlopra végigragasztott dunai kavicsok is értelmezhetetlenek voltak számomra, bár nyilván ez is a dizájn része.
Ami még furcsa, belép az ember egy bisztróba, ahol elvileg enni (is) lehet, és nem látni sehol ételeket, kivéve 2 db csokis brownie-t egy műanyag tálban lefedve. Mint kiderült, itt az ételeket "frissen" készítik, így még a legegyszerűbb croissant-ra is 10-12 percet kell várni. Nyilván valamilyen félkész termékekről lehet szó, minden esetre én ennyi időt nem tudtam csak a várakozásra rászánni.
Egy indiai kávéból készült eszpresszót ittam. A korty bolti tej tejhabként került felszámításra, mintha macchiato lett volna, ez nem volt valami szimpatikus megoldás a pultos hölgy részéről. A kávékínálat igencsak széles, a világ minden érdemleges kávétermelő vidékéről (Kolumbia, Guatemala, Etiópia, Indonézia, stb.) vásárolnak, de kizárólag 100% arabica kávécserjékből.
Péntek esténként légtánc és rúdtánc bemutatókat tartanak (meglett a magyarázat a pink táncosnőre...)
Összességében vegyes benyomások jöttek a Rusticból, talán még adok később egy újabb esélyt.