befordultam a Tas vezér utcára, a hajdani Flamenco hotel elé, és láss csudát, idevarázsoltak a jótündérek egy Scrutont! Itt akár enni is lehet! Utolsó erőmmel a pultig vergődtem, látták a nélkülözés tébolyát a szememben, hát étlapot kínáltak. A választék (a menün kívül) figyelemre méltó, igényes. A sertésszűz mellett döntöttem, roppanós zöldségekkel. Frissen készül, várni kell. A hely lazán volt lakva, a magas fákkal bokrokkal körülvett terasz a régi Buda hangulatát hozta, amiért kiülsz egy teraszra csak úgy nézelődni, kortyolgatni, élvezni az élet üzenetét. A berendezés kulturközeg. Ízléses, korszerű, kényelmes, párnás, székes, meg amit csak akarsz. Sertésszűz megérkezik a köretekkel, nem amatőr munka. És rendkívül finom! Amikor csak úgy eleszegetsz, és hagyod, hogy szépen, fokozatosan egyesülj az étellel, meg a szakács koncepciójával. Később inni vágytam, ha már itt vagyok, limonádéban egyeztünk meg, és biztató rábeszélésre chilit is kértem bele, Egyébként eszembe sem jutott volna, de hát itt hátha ilyen a jó limonádé. Mondta a fiú, aki tényleg ura volt a szakmájának, hogy óvatosan, ne hagyjam 5 percig ázni, mert akkor már nagyon kemény élmény lesz! Kevés jeget kértem bele, És jegyezzük meg, hogy végre egy hely, ahol nem az van, mint az utóbbi gyászosabb élményeimnél, hogy a pincér a kiskoszos kezével benyúl a narancsszeletekért, jégért, citromért az üvegbe és úgy pakolja össze, itt nem, itt szépen elrendezett tárlókból kis fogóval kerültek elő az alkatrészek, jól összepréselve aztán és úgy ráöntve a levet. Szóval, ezt is lehet jól vagy jobban csinálni! A tanácsot megfogadtam, igyekeztem gyorsan inni, de a végére így is lángot lövelltem, mint az Agip kutya az emblémán! Gondoltam, másnap is fogok, csak máshol. Hű, ez kemény volt! De nem bántam meg, izgalmas ez, ahogy a hely is! Azután kiderült, hogy valami sajátos konstelláció folytán 30%-os kedvezményem van a fizetésnél, szóval, kevesebbet fizetem, mint vártam. Ezért aztán értékelésnél leötösöztem az egész sort. Brávó, így jó, így kell ezt csinálni!
