(Nem számoltuk, megkérdeztük. ) A legenda szerint ezer darab hajtogatása után teljesül egy kívánságunk. Hááát… a ráfordított idő alatt talán lehetne tenni valamit célirányosan a kívánság teljesülése érdekében. Szívesen adnak papírt, hogy a kedves vendég is hajtogathasson, amíg az étel elkészül. Nem élünk a lehetőséggel, inkább nézelődünk. Jópofa porcelán kannácskákat és fedeles bögréket árulnak, meglehetősen borsos áron, valamint sokféle japán édességet. Japán-vietnámi "lakomára" fizettünk be, ami költői túlzás, de könnyű nyári ebédnek tökéletesen megfelel. Kis csésze miso leves, 24 szusi, 2 nigiri és a különlegesen finom desszert képviseli a japán vonalat. Vékonyra nyújtott mochi-köntösbe burkolt jégkrém, 4 gombóc: kókusz, csokoládé, vanília és őszibarack ízben. Intenzív ízek, nem túl édes, nem túl kemény, nem túl lágy. Elvágjuk, mint ha egy-egy szem bonbon lenne. Szokatlan, hogy vércse létemre a desszertről lelkendezem, de ez volt a menü koronája. A „lakoma” vietnámi része az ital: dobozos üdítők közül lehet egyet választani. Mangosztán-gránátalma keveréket választ a párom, én meg zöld füvekből készült zselés italt. Nem rossz, de nem fogok rászokni. A személyzet egyetlen tagjával találkozunk, barátságos fiatal hölgy, szépen beszél magyarul. Mesél az ételekről, italokról, darumadarakról. Búcsúzóul felajánl egy törzsvendég-kártyát, beleüt egy stemplit, a tizedik után 2000 Ft kedvezményt kapunk. Párszor biztos benézünk majd, mert igen kedvelt fogásokat láttunk az étlapon. Az étterem és a mosdó tisztasága is kifogástalan. A (női) wc falmélyedés kis raktárul szolgál. A textil törülköző használata nyilvános helyen már elég szokatlan. Inkább végigsimítom vizes kézzel a karom, hamar megszárad a melegben. A tartályra írt szövegről meg azóta se tudom eldönteni, keleti bölcsesség-e, vagy japán humor.
