Kedves hely, kedves kiszolgálás

Ezen a címen működött hajdan a Szusigyár, majd lett belőle Nori Sushi Bar, azt hittük, újabb névváltoztatással állunk szemben. De nem, az ismert keskeny üzlethelyiség bezárva, és mellette nyílt nemrég egy kellemes hangulatú bisztró.

Az étterembe lépve virágzó cseresznyefa fogad, a plafonról pedig ötszáz papír darumadár lóg. (Nem számoltuk, megkérdeztük.) A legenda szerint ezer darab hajtogatása után teljesül egy kívánságunk. Hááát… a ráfordított idő alatt talán lehetne tenni valamit célirányosan a kívánság teljesülése érdekében. Szívesen adnak papírt, hogy a kedves vendég is hajtogathasson, amíg az étel elkészül. Nem élünk a lehetőséggel, inkább nézelődünk. Jópofa porcelán kannácskákat és fedeles bögréket árulnak, meglehetősen borsos áron, valamint sokféle japán édességet.

Japán-vietnámi "lakomára" fizettünk be, ami költői túlzás, de könnyű nyári ebédnek tökéletesen megfelel. Kis csésze miso leves, 24 szusi, 2 nigiri és a különlegesen finom desszert képviseli a japán vonalat. Vékonyra nyújtott mochi-köntösbe burkolt jégkrém, 4 gombóc: kókusz, csokoládé, vanília és őszibarack ízben. Intenzív ízek, nem túl édes, nem túl kemény, nem túl lágy. Elvágjuk, mint ha egy-egy szem bonbon lenne. Szokatlan, hogy vércse létemre a desszertről lelkendezem, de ez volt a menü koronája. A „lakoma” vietnámi része az ital: dobozos üdítők közül lehet egyet választani. Mangosztán-gránátalma keveréket választ a párom, én meg zöld füvekből készült zselés italt. Nem rossz, de nem fogok rászokni.

A személyzet egyetlen tagjával találkozunk, barátságos fiatal hölgy, szépen beszél magyarul. Mesél az ételekről, italokról, darumadarakról. Búcsúzóul felajánl egy törzsvendég-kártyát, beleüt egy stemplit, a tizedik után 2000 Ft kedvezményt kapunk. Párszor biztos benézünk majd, mert igen kedvelt fogásokat láttunk az étlapon.

Az étterem és a mosdó tisztasága is kifogástalan. A (női) wc falmélyedés kis raktárul szolgál. A textil törülköző használata nyilvános helyen már elég szokatlan. Inkább végigsimítom vizes kézzel a karom, hamar megszárad a melegben. A tartályra írt szövegről meg azóta se tudom eldönteni, keleti bölcsesség-e, vagy japán humor.