Csalódás a középkoriban

Bőségtálat kaptunk a szokásos buciban felszolgált tárkonyos borjúragu leves után. A levesben csak mutatóban úszkált néhány húsdarab, de sebaj, majd a főétel, a sültektől roskadozó tálak enyhítik éhünket. Az alig világításban csak tapogatóztunk s ízlelő bimbóinkkal ismertünk fel étkeket. A fűszeres bélszín csíkok ehetetlenül sósak voltak, mint ahogy a rántott hal is. A csirkeszárny feketére égetve. Főtt burgonya dögivel, hús annál kevesebb. A tálon található volt még savanyúság, aminek fura íze volt. Ami ízlett a párolt vöröskáposzta, és a tócsni. A tócsnira azért csaptam le mert a félsötétben natur hússzeletnek néztem. Desszertnek meggyes almás rétest fogyasztottunk, sajnálatosan némelyikben meggymag emelte az izgalmi szintet. Dreher csapolt sör, ásványvíz és bor volt a további fogyasztás.