De ez nem a bamba tini szövege a Mekiben, nem a "sziamitkérsz", ami néha bántóan több a kelleténél, ez itt most a helyén van, emberi viszony, kötetlenül beszélünk kajáról, környékről, világról, jóról és rosszról, amikor egyszer csak a szájához kap, de bocsánat, ugye nem baj, hogy tegezlek? Nem, dehogy! Itt inkább megtiszteltetés, mint pimaszság. Megkóstoltat velem némi maradékát nagy fazékból, amit már lekéstem. Hogy mi a véleményem róla. . elég jó így? Azután kapok egy irdatlan nagy tál tejszínes gombalevest, mert az még van, sűrű is, finom is, tele kakukkfűvel. Meg is izzadok, mire a forró és sok ételt magamba tömöm. Már nem is kérek semmit, nincs hely tovább bennem. És a sok-sok beszélgetés után, ez itt 500 forint! Mindössze! És miután zavartan próbálok hozzátenni még, nem, nem, ne adj rá semmit, inkább gyere máskor is, szívesen látlak! Valami ilyen a vendéglátás, felsőfokon. Az apró hely dacára, az állva evés dacára, az utca zaja dacára. . . . köszönöm! Jövök máskor is!
