Valentin hamvazószerdás nagyböjt

Ez egy többkörös odaszokás volt. Először éppen bebotlottam zárás előtt 10 perccel egy kedd délután, aztán mégis kisírtam magamnak egy kávét, amit a drága nő, aki bonyolult, kőkemény, de belül érző lélek, egy csudacuki mackóval díszített fel, így rögtön imádni is kezdtem a helyet. Aztán beszéltünk még sok mindenről, zárás ide vagy oda, éttermekről, vendéglátásról, meg arról is, hogy itt alkalomadtán kiváló borscsot is lehet kapni, csak résen kell lenni, és időben érkezni. Na, ebbe is maradtunk, hogy majd megbeszéljük írtam e-mailt, semmi. Aztán később telefonáltam, kaptam is egy remote pofont, hogy most nem beszélgetünk, mert odaég éppen a palacsinta mit volt mit tenni, hát bekullogtam megint személyesen. Ekkor legyünk tárgyilagosak egy egészen kiváló mézes sütit ettem, neve medovik, az orosz mézes-krémes, ami egy ukrán kávézóban és cukrászdában elég figyelemreméltó. És itt talán sikerült kikönyörögni, hogy szerdán akkor legyen borscs, és akkor arra hoznék értő cimborákat is. Végül a sok fáradozás sikerrel járt, igaz, csak ketten mentünk ma délben, de volt friss borscs, a legnagobb örömünkre, aztán lehetett volna még kuszkusz camemberttel, de itt inkább a szendvicset választottuk, lazacosat, meg szalámisat, majd sütemények majszolásával tettük teljessé a böjtre, hamvazószerdára eső Valentin-napot. A hely mindenféle szempontból igen ajánlatos! Szeretni fogod!