Rossz randevú

Hát, kutya egy találkozás volt, a Starbucks meg én, ma, délután.., megettem a nem túl jó ételkémet a PadThaiban, aztán gondoltam, hogy innék egy rendeset, meg egy kávét is. Az a régi jó kis kávézó az épület túlsó végén bezárt, visszacsattogtam erre az oldalra, mert ez a Starbucks azért egy biztos pont. Nem kellet volna. Rendkívül nyers, szűkszavas kommunikáció, ne itt kérjem, menjek a pult végére, ott van. Kávét kértem, meg üdítőt. Az üdítő terén a saját palackos ízesített valami vitaminos vizet kaptam elő, az látszott a legtöbbnek. Kártya? Igen. Aztán vége is. ennyi volt az emberi érintkezés. Elkotródtam a palackommal meg a csészémmel, nagyon vegyes a társaság bent a vendégtérben, kint hideg van, sokan itt laptopoznak, három nagydarab melós meg valami portfólióról vitatkozott elég hangosan. Én, fizető, fogyasztó vendég, azért találtam egy vackot, az üdítő nagyon rossz volt, emlékeztem rá, de az ember felejt, az a műanyagízű izé volt, a kávém meg icipici, de legalább nem jó. Rossz befektetés volt ez a kaland.