Egy óriási macskát sétáltat egy kis emberke. Macskát nem láttam a kávézóban. Nem akadálymentesített a hely, hiszen pár lépcsőn jutunk le a vendégtérbe. A régi berendezésen nem sokat változtattak. Középen balkézről a pult, L alakban többféle ülőhely, nagy asztal a nagyobb társaságok számára, foteles megoldás a kényelmesek számára, normál skandináv stílusú asztalkák a kávézóban online dolgozók számára. A foteles ülőhelyen az asztalon többféle olvasnivaló sorakozott, például egy jelenkori írás a street kitchen témában, hogy melyek a trendi szófordulatok, és ezek pontosan mit is akarnak takarni. Tetszett, hogy a mosdó előtti pipereasztalon be voltak készítve kozmetikai eszközök, amire esetleg szükségük lehet a vendégeknek. Igaz, a mosdóba magába nem sikerült bejutni, mert folyamatosan foglalt volt. A Bob Marley-ról nevezett Marley brand kávét főzik, ami szerintem hazánkban kevéssé ismert, én legalábbis még nem találkoztam vele, pedig megittam már pár ezer kávét az elmúlt 12 évben (előtte nem kávéztam egyáltalán). Az alapító ugyanis nem más, mint Rohan Marley, a legendás zenész, Bob fia, 8 gyermekének egyike. Családjuk jamaikai származású, a nagymama egykor maga is foglalkozott kávétermesztéssel, s Rohan ezzel a vállalkozással tért vissza régi álmához, a farmerkedéshez. Az általam kóstolt kávé Etiópiából származott. Az eszpresszó 690 Ft-ba került, a cappuccino 990 Ft. Volt pár bagel szendvics és sütik: répatorta, fahéjas csiga, vegán brownie. A meggyes pite 1290 Ft-ért elég meredek szerintem, ráadásra teljesen úgy nézett ki, mint amit a 2 sarokra lévő albán pékségben is kapni, közel nem ennyiért. Kellemes, de nem olcsó hely. Laza, oldott a hangulat. A kiszolgálás kényelmes, kicsit mindenki be volt itt lassulva.
