Kalandom Hugóval

Könnyen csalódik az ember, ha túlságosan felajzva megy az első randevúra. Én is így jártam Strudel Hugóval, "aki" az Itt Jártamon tetszett meg. Aztán egy közösségi oldalon is lekádereztem, és beleestem fülig. Leginkább a juhtúrós, baconosba, de az édesek között is voltak érdekes újdonságok. Gesztenyés-meggyes, tejberizses, diós, és még sok más. Szóval a Körúton járva direkt azért szálltam le a villamosról, hogy elsétáljak egy saroknyit "Hozzá". Kora délután a pultban néhány szelet rétes árválkodott, a túróst és a mákost megismertem, a piros gyümölcsöset nem tudtam azonosítani, mert hogy kiírva semmi sem volt, a neten látható képekkel ellentétben. Ami a sós szekciót illeti, volt kétféle brokkolis, egy "tömény" meg egy másmilyen, ez utóbbiról kiderült, hogy sajtkrémes. És volt még két szelet lecsós is. A vágyott juhtúrós, baconos persze sehol. A kedves fiatalember felsorolta, hogy melyik milyen, és elárulta, hogy sokkal többféle szokott lenni. Talán látszott a mély bánat és csalódás az arcomon, ezért felírta a telefonszámát, mármint az üzletét, hogy időnként csörögjek oda, hogy van-e juhtúrós. Sőt, ha netán a mélyhűtőben van, akkor meg is sütik nekem, mire odaérek. (Na, ennyit a friss, házi rétesről.) Csomagoltattam egy sajtkrémes-brokkolist és egy lecsósat, otthon kiderült, hogy még virsli is van benne. Finom volt mindkettő.
Azzal vigasztaltam magam, hogy ha rétest nem is, de remek ötleteket kaptam. A brokkolis-sajtkrémeset már meg is sütöttem tegnap. Igaz, bolti réteslapból, de az is van olyan jó, mint a fagyasztott házi. Nagy sikere volt. Majd veszek én juhtúrót, nem hiánycikk. Sőt, tojásos lecsóssal is meg fogom lepni a családot. Kösz, Hugó! :)