Valami édes is

Délután a spanyol bort úgy próbáltam még lejjebb nyomni, hogy beültem sütizni a Stühmerbe, ha már nem is olyan messze vannak egymástól. Szerintem régen jártam itt. Nagyon barátságos kis közeg, kedves hölgyek kávézgatnak, beszélgetnek itt-ott, és kedves hölgyek szolgálnak is ki. Megbeszéltük, hogy azt az utolsónak árván maradt karamellás karikát fogom kivégezni, ott árválkodik egyedül, immár fajtársak nélkül, micsoda magányos élet... és úgy is lett. Hozzá almalevet kértem, meg egy presszókávét, hogy élénk maradjak a kb. fél óra múlva kezdődő Karafiáth Orsi, Jordán Adél beszélgetésre a Jókai Anna szalonba. Erről rögtön eszembe jutott, ha már, hogy nem is illene nem vinni magammal valami vásárfiát innen, ezért hát étcsokis, vörösáfonyás drazsét vásároltam a lányoknak. Mindez nagyon fesztelen, kellemes légkörben zajlott, minden pont úgy volt kitalálva, ahogy lennie kellett, kitűnő volt a süti, kívül barnán csillogó, szinte grillázsszerű, belül elfolyó puha, az almalé sima gyári, a kávé viszont megint szót érdemel, mert nagyszerű volt, és ezt nem mindenhol tudom elmondani. Köszönöm, ilyen az ötös, mint ez.