Névtelenségbe burkolózva

Sokszor elmentem előtte, de sosem figyeltem fel rá. Talán a mellette működő remek fagylaltozó vonta el a figyelmemet. Most is a bőséges fagyikínálatra figyelek fel, mert hogy inkább fagyis vagyok, mint sütis.
Elolvasom a dús feliratot az utolsó betűig, de a cukrászda nevét nem látom sehol. A nyugtán aztán ott egy név, valamint egy péceli és egy Kálvin téri cím, amin elindulhatok. Végül az interneten tudom azonosítani. Nem mintha nem lenne mindegy, hogyhíjják, mégis bosszant.
A tizenvalahány-féle fagylalt közül fahéjat választok. 350 Ft egy gombóc. Nem tudom, mi van benne cukor helyett, de nem teng túl. Nekem ízlik, mert a diabetikus fagyikkal általában az a bajom, hogy sokkal édesebbek a kelleténél.
A süteményes pultban guszta „mindenmentes” sütik, 600 Ft körüli áron, ez manapság elfogadható, talán még szolidnak is mondható, ami a „mentes” készítményeket illeti.
Szép, tiszta, ha nem találtam volna róla több hónappal ezelőtt írt dicsérő bejegyzéseket, azt hinném, most nyílt. Teljesen üres, ami szokatlan ebben a divatos és forgalmas utcában. Csak egy asztalnál beszélget két ifjú hölgy, az egyikről kiderül, hogy övé a fagylaltos pult, talán a másik is a személyzet tagja.
A kiszolgálás kedves, az áru szép. Sok vendéget, jó forgalmat kívánok a kisasszonyoknak.