Valami kis esti bizarr

Didergős zimankó van, gondoltam, benyitok ide, ahol nem szitál a dér, világítanak, meg még meleg is van talán. A temetők felől jövet a sötétben ez egy üdítő sárga folt a késői estében. Különleges megjelenésű hölgy simán letegez, a magam közel 68 évével, hát legyen. Kiválasztom kis okosan a legdrágább kaját, ez kb. 2000 forint, és Sza-Sa tálnak hívják. Kérdezem, hogy nem baj-e, ha ilyen sokfélét kértem. Mert, hogy vagy 6-7 összetevője van az attrakciónak. Kérdezem, először is, hogy kártyával tudok-e fizetni. Igen, lehet. Jó, leülök hát és várok a hívó szóra. Közben ez is készül, meg az is. Furcsa nő ül az asztalomhoz, nem eszik semmit, csak kijelentést tesz. Hogy az a g*ci ráuszította g*ci kutyáját, és rohadjon is meg. Zavarban vagyok nagyon, mert mit feleljen erre az ember?? Egy speciális nyolcadik kerületi népréteget képvisel. Inkább nem szólok. Egy másik asztalnál, egy idősebb gyári munkás, amolyan nyugdíj előtt álló kopasz olvasztár vagy rakodó, felkiált cérnavékony hangocskán, hogy őt ám éppen most eljegyezték! És felmutatja a plégyűrűket az ujján. Nem baj, eszünk, meg várunk tovább. Kint az utcán, a sötétben valaki azt kiáltja, hogy persze, hogy szokott venni kábítószert. Azután megjött a kész kaja is, nem volt egy világszám, de jóllaktam vele alaposan. Ittam hozzá egy baracklevet, aztán irány a civilizáció egy másik szegmense.