A beltér barátságos, otthonos, az étterem látványos felújítását jegyző belső építész ügyesen ötvözte a hagyományos elemeket a modernitással. A konyha a népszerű, klasszikussá vált magyar fogásokat hozza az átlagnál igényesebben elkészítve, szépen tálalva, itt-ott egy kis nemzetközi kitekintéssel. Négyes csapatunk rendelése igencsak változatos volt, külön örvendtem, hogy asztaltársaim egyikének sem volt kifogása az ellen, hogy ételeiket megkóstoljam. Ettünk szegedi pontyhalászlevet (1900), medvehagyma krémlevest (850), tárkonyos szarvasragulevest (900), füstölt marhanyelvet tormával (1900), gyömbéres padlizsánkrémet (1400), rántott pontyot hasábburgonyával, tartármártással (1900), baconbe tekert aszalt szilvával töltött pulykamellet barna mártással és házi burgonyafánkkal (2500), idei töltött karalábét (2200). Az ízek kiválóak voltak, hibát csak az lelhetne bennük, akinek ez a célja. Az adagok tisztesek, úgyhogy a kapacitásból már csak egyikünknek futotta desszertre, amit a napi ajánlatból választottunk: ez kecskeméti barackpuding volt karamellmártással (950). A puding tetején vékonyítottam volna a zselatinos részt, egyébként ez volt az egyik legjobb fogás, könnyed barackhab, piskótaszerű alapzaton, tetején mondjuk így: barackkocsonya, jó ízű, helyben készült mártás, valódi tejszínhab, illetve egy fél kajszi befőttből legyezőre vágva. Végre egy kreatív, harmonikus ízig-vérig magyar desszert. A kiszolgálás kifogástalan: udvarias, szolgálatkész, kedves és kommunikatív. Remek élmény volt a Szép Ilona. Dilemmáztam, hogy a konyhára adjak-e öt csillagot, amit a fine dinig számára szoktam fenntartani, végül úgy döntöttem, hogy igen, az egyenletes minőséget és a remek összélményt honorálandó.