Nosztalgia műanyagba csomagolva

Minden tekintetben retró hely a Népsziget déli részén. Este, sötétedés után egy kicsit para a környék, a Blairwitch Project filmet megidéző, pláne, hogy a Népsziget bizonyos részein hajléktalan kolóniák is tanyát vertek. Sajnos, ilyen világot élünk, de a hajléktalanoktól való mindennemű félelem ezúttal feleslegesnek bizonyult, nemigen foglalkoztak az est sötétjében gyalogosan sétáló kósza alakokkal, a saját vitáikkal és társaságukkal voltak elfoglalva.
A Sziget Büfé olyan, mintha csak egy strandon lennénk a 80-as években gyerekkoromban, csak annyi a bibi, hogy már 2023 van, mi is felnőttünk, és nincs sem strand, sem vízpart e helyütt. Egyszerű asztalok, padok, nehéz kényelmetlen vas székek, viaszosvászon terítők az asztalokon, a környezettudatosságnak itt még nyoma sincs, műanyag és nem újrahasznosítható fehér papír mindenütt töménytelen mennyiségben (tálca, tányér, evőeszközök, szívószál). Még a palacsintába is beletörött a villa, elképzelem, mit tett volna vele egy rántott hús szelet.
Rágó és édességautomaták a kisgyerekek legnagyobb örömére, egyúttal a szülők, nagyszülők idegeinek borzolására.
A rendelés és a fizetés a pultnál történik, majd ha elkészült az étel, kikiabálnak a várakozó vendégek felé.
A mosdó pavilon bogaras, pókos, pókhálós, a takarítás nem tartozik a helyi dolgozók erősségei közé, itt sem, és a vendégtérben sem, nem beszélve a ragacsos tálcákról.
Mindenféle büfés tipikus ételek, hekk kenyérrel és savanyúsággal, lángos, palacsinta, hamburger, hotdog, frissensültek.
Mindent összevetve mégis csak volt valami nosztalgikus feelingje a helynek, szóval én ajánlom, bejött ez a kis múltidéző miliő, de gasztronómiai szempontból érdektelen a hely.